Fogorvosi Szemle, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1913-03-01 / 1. szám
30 Elnöki megnyitó: Tisztelt közgyűlés! A múlt év november havában tartott országos ülésünkön alkalmam volt a mi kárügyeink fejlődéséről röviden beszámolni. Azóta sokkal fontosabb eseményeknek egész sorozata folyt le. Az országos ülés után néhány nap múlva az elnökség a fogtechnikusok ipartestületétől expresslevelet kapott, a melyben a fogorvosokat egy azonnali sztrájk és bojkott kitörésével fenyegetik, ha nyolcz napon belül nem vonatnék vissza azon jelentés, melyet a végrehajtóbizottság Antal János dr.-ra vonatkozólag a „Gyógyászatiban tett közzé. Erre az arczátlan ultimátumra csak egy felelet lehetett, t. i. annak teljes ignorálása. Néhány nap múlva csakugyan kitört a fenyegetésül hangoztatott sztrájk, a mely után még egy a fogorvosok ellen bizonytalan időtartamú bojkott következett volna. Ámbár a fogtechnikusoknak velünk szemben használt hangja eddig is elbizakodott volt, ezúttal azonban már a legnagyobb mértékben kihívóvá és sértővé fajult. Ilyennek mutatkozott ugyanis abban a felhívásban, a melylyel a sztrájkot kihirdették, a mely részben a napilapok hasábjain is közzététetett. Ezen felhívásban hemzsegtek a sértések és gyalázkodások a fogorvosok ellen, egyúttal kész bizonyítékát szolgáltatván annak a szenvedélyes gyűlöletnek és határtalan kíméletlenségnek, a melylyel a fogtechnikusok az ellenünk való harczot folytatták. A sztrájk tulajdonképpen nem volt más mint egy hatalmi demonstratio, a melylyel a nagyközönségnek azt akarták megmutatni, hogy mennyire tehetetlenek a fogorvosok a fogtechnikusok nélkül. A valóságban az eredmény nagyon siralmas lett. Hála különösen két kartársunk lankadatlan és önfeláldozó fáradozásainak — a kik a legnagyobb gyorsasággal megszervezték az összes rendelkezésünkre álló technikai segéderőket és azokat az összes kartársak rendelkezésére bocsátották — a sztrájk összes káros kihatásai meghiúsultak ; úgy nekem ma tehát kellemes kötelességem, hogy Schmidt László és Siklósi Armand dr.-oknak mindezekért itt
