Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-07-01 / 2. szám
78 Körülbelül 2x/2 év óta készítek ily töméseket és — mint említettem — többször oly esetben is, melynél csak kísérletképpen tettem, úgy hogy 150-nél több ily tömést készítettem és eredményeimmel magam is, patienseim is igen meg vagyunk elégedve. Vájjon a czementmag a contractiót is akadályozza-e és mily mértékben, erre eddig méréseim nincsenek. Lehet e töméseket úgy is készíteni, hogy a cavitas fenekén és oldalfalainak bizonyos magasságáig rézamalgamot teszünk, míg a czementmag fölött az üreg szájadékánál nemesebb fém amalgamjával tömjük. E formát csak utóbbi időben kezdtem alkalmazni. Miután az eljárás igen jó eredményét észleltem, érdemesnek tartom reá felhívni kartársaim figyelmét, kérve, hogy adandó alkalmakkor próbálják ki és meg vagyok róla győződve, hogy ők is jó véleménynyel lesznek felőle. Sajnos, nem állott módomban eddig, hogy az amalgamokra vonatkozó igen nagy és kiterjedt irodalmat eléggé lelkiismeretesen és alaposan átkutathattam volna arra nézve, hogy az általam ajánlott töméssel azonos nincs-e már valahol leírva? Ez utánanézést azonban feleslegessé teszi dr. Szabó docens végtelen szorgalommal és hozzáértéssel 1908- ban megírt könyve a tömőanyagokról, hol az ily irányú irodalom teljes áttanulmányozása alapján sorolja fel az ajánlott czement- és amalgamcombinatiókat. Ezenkívül magam is több nagy műben néztem utána. A szerzők leginkább azt mutatják ki, hogy a rézamalgam jól véd recidiva ellen. Leon Williams szerint a Dirigoczement és amalgam keveréke is hatásosan óv visszaeséstől. Bödecker és Palmer szerint a cavitas mélyébe rézamalgamot és a fölé nemesebb fém amalgamját teszik. Itt tehát szintén hiányzik a hővezetés ellen védő réteg. Baldwin szerint a czement és amalgam keveréke jó hővezető, azért az amalgamot aláágyazza, Sachs molarisok approximo-centralis cavitásait rézamalgammal tömi, melyből azután bizonyos részt eltávolít, hogy aranynyal pótolja.
