Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1912-03-01 / 1. szám

10

az alsó állkapocsban kényszerítették a kutatókat, a vezetése» érzéstelenítéssel való beható foglalkozásra.

Előnyei a következők:

1. A befecskendezés kevésbé fájdalmas, mert puha szövetekbe szúrunk és fecskendezünk, minden nyomás nélkül, míg a helybeli érzéstelenítésnél feltétlen szükséges a csonthártya alá jutni a tűvel és bizonyos nyomással fecskendezni, ha czélt akarunk érni. Mindnyájan tudjuk, hogy az érzéstelenítés eredménytelen marad, ha a nyálkahártya felpuffad.

2. A beszúrási nyílásból nem folyhatik vissza a folyadék, mert az a beszúrási helytől távol van leraktározva.

3. Nagyobb területet aránylag kevés folyadékkal s csak egy-két beszúrással vagyunk képesek érzésteleníteni, mert nem az idegvégződéseket, hanem az idegtörzsöt magát akarjuk infiltrálni; ez mindenesetre nagy előny, ha p. o. több fogat akarunk egyszerre eltávolítani, vagy egyáltalán nagyobb területen operálni.

4. Complicált esetekben (periostitis, abscessus, fellazult foghús), a midőn a helybeli érzéstelenítéstől nem sokat várhatunk, a vezetéses érzéstelenítés fényes eredménynyel jár. Meg akarom jegyezni, hogy ilyen esetekben a helybeli érzéstelenítés fájdalmas és ha abscessus van jelen, contraindikált, mert a genyet a fecskendezéssel továbbszállitjuk.

5. A helybeli érzéstelenítés rovására írt, néha előfordoló pulpaelhalás a vezetéses érzéstelenítésnél nem fordul elő, mivel az adrenalinnak vasoconstrictorikus hatása arra a nagy edényre, melynek közelében az érzéstelenítő folyadék le van raktározva, oly csekély, hogy a pulpa vérkeringési viszonyaira alig hat ki.

Néhány szót szeretnék az érzéstelenítési folyadékról is szólni. Bár nem ez viszi a döntő szerepet az érzéstelenítésnél, azért mégis szükséges, hogy következő jó tulajdonságokkal bírjon:

1. Legyen minél kevésbé mérgező, vagyis érzéstelenítő és mérgező adagja közti különbség legyen minél nagyobb.

2. A szövetnedvekkel legyen isotonikus, azért tartalmazzon 0 92% konyhasót.