Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-03-01 / 1. szám
71 pedig lényeges intézkedését sérelmesnek tartják az orvosi karra: 1. mert különösen a 6. § szerint bizonyos feltételek szerint és átmenetileg ugyan, de a fogműveseknek a fogászat körébe eső műveletek végzését megengedi; 2. mert továbbá ez engedélyt (7. §) vizsgához köti, melynek sikeres kiállása után fogművesnek tanúsítvány kiadását rendeli. E rendelet ezen intézkedései ellentétben állanak az 1876. XIV. t.-cz. 43. és 44. §-ával, mely szerint orvosi gyakorlatot csak okleveles orvos folytathat Magyarországon. Már pedig, hogy a fogászat az orvoslás egyik ága, azt elismeri kifejezetten a belügyi rendeletek közül: 1871 augusztus 1. 18.644. t.-cz.; de határozottan kifejti azon irányú véleményét a m. kir. igazságügyi minister 5713/1. A. sz. 1896-os átirata is, mely szerint 1876. évi XIV. t.-cz. 43. §-ában említett orvosi gyakorlat alatt a törvény véleménye szerint a fogorvosi gyakorlatot is érti; de csatlakozik e nézethez a V. és K. M. 1897. évi 27.1631/96. sz. alatt kiadott rendelete, melyet a hazai orvoskarokhoz intéz. A szóban forgó rendelet tehát — habár átmenetileg is — venia practicandit ad ezek szerint az orvoslás egyik ágának, a fogászatnak űzésére, melylyel kétségen kívül a hazai egyetemek orvoskarainak jogkörébe nyúl, azt is sérti, mert hazánkban az orvosi gyakorlat minden ágának gyakorlására az előírt feltételek teljesítése után csakis az orvoskarok adhatnak jogot. Mindezen okok miatt a szaktestületek ezen rendelet ellen tiltakozásukat fejezik ki és egyenesen perhoneszkálják, hogy végiehajtására akár saját kebeleikből való szaktársaik, akár orvostársaik segédkezet nyújtsanak. * * * Az egyesületek készséggel elismerik a belügyi hatóság azon törekvését, hogy az egész kérdésben végre megoldást keres; a rendeletnek a jövőre vonatkozó intézkedései pedig egyenesen az egyesületek háláját érdemlik ki, mert azt látják az egyesületek, hogy e részben a belügyi hatóság magáévá
