Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1912-03-01 / 1. szám

38

voltak), de gyakrabban (16:6 esetben), mint a jól tápláltaknál, a mit magától értetődőnek mond. Az észlelt esetek voltak : influenza, kanyaró, szamárköhögés, rubeola, középfüllob, hörghurut, tüdőgyuladás, vakbélgyuladás. Azt hiszem, ily csekély számú esetből megbízható következtetéseket levonni nem lehet.

Végül még az idegbetegségek kóroktanában szerepelnek a rossz fogak. A szuvas fogakkal való rágás kellemetlen érzése, a megnehezített emésztés könnyen idézhet elő fejfájást, sőt idegességet érzékeny egyénekben. (Lásd Fabes-t.) Nemkülönben a levegő beszívása szuvas fog hézagain keresztül az ételmaradékok eltávolítása végett, kezdete lehet egy ticnek. Neuritis létrehozásával a tovakúszó mikroorganismusok okolhatók. Az epilepsiának azonban nincsen semmi köze a rossz fogakhoz, mint akárhány szerző hiszi. Egy angol menhelyben az epilepsiás rohamok csak oly gyakoriak maradtak a fogak rendbehozása után, mint annak előtte (Wallis1).

Mindent összegezve, kétségtelen a rossz fogak káros befolyása a szomszédos szervezetre, felette valószinű az emésztés és így a tápláltság megrontása, anaemia előidézése, míg a befolyások a fertőző betegségek létrehozására még további tanulmányokat igényel. Részemről nem gondolnám, hogy sok gümőkóros esetet a rossz fogakon át történt fertőzésre lehetne visszavinni. Habár tehát nem érthetek egyet Jessennel, a ki eszméinek propagálása érdekében érthetően túloz, viszont nem helyeselhetem azok (JVimmenauer, Henneberg, a svéd Brat) álláspontját sem, a kik csupán aesthetikus okokból kívánják a fogazat rendbentartását. Jó fogazatra szüksége van minden embernek, nemcsak azért mert az szép, hanem azért is, mert hasznos — ebben egy csöppet sem kételkedem.

IV. A fogazat a köz szempontjából.

Senki sem fog kételkedni, hogy a jó fogazat nevezetesen a hadsereg és iskola szempontjából is szükséges, az

1 Idézve Ch. Hermann után.