Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-03-01 / 1. szám
' Iáit, de 41 szájlepedékben 6-szor tudta kimutatni. Ellenben 194 tüdőbeteg tanuló 133 odvas fogában 14-szer és 182 szájlepedékében 35-ször találta a tbc.-bacillust. Ezen vizsgálati adatokból nyilvánvaló az odvas fogak utólagos ellálásagümőbacillusokkal. Általában ritkák lehetnek az esetek, a midőn a szuvas fog kapuja a gümőbacillussal való megfertőzésnek, a mikor elsősorban a nyaki nyirokmirigyek gümős megbetegedése következik be. Partsch1 (1904) egy esetével kapcsolatosan foglalkozott a régebbiekkel; szerinte ezek többé-kevésbé kétek. Starck 5 esetet közöl, melyek közül csak 3-at tartott valószínűnek; a megmaradó két esetet Partsch nem fogadja el. Utóbbi szerint kettőt kell bizonyítani: először azt, hogy az elsődlegesen megbetegedett nyirokmirigy nyirokját a beteg fogtól kapta, másodszor azt, hogy a beteg fog pulpája destruálva lett. Itt megjegyezzük, hogy a fogpulpa és a nyirokmirigy között nincs közvetlen összeköttetés, legalább Statz és Ollendorf a legfejlettebb technikával sem tudta kimutatni. De nézetem szerint teljesen mellékes, vájjon a kaput a nyálkahártya apró sérülései képezik, mint Westenhoeffer tartja, milyenek fogzáskor igen könnyen keletkeznek. Érdekes és felemlítésre méltó dolog Czerny tapasztalata, mely szerint a submaxillaris és submentalis mirigyek megnagyobbodása gyakoribb a gümős elváltozások oldalán, mint az egyéb mirigyeké. Végül még dr. O. Ehrhardt2 „Fogszú és tuberculosis“ czímű értekezésére hívom fel a figyelmet, a ki 20 gyermeknél, megnagyobbodott nyaki mirigyekkel megvizsgálta a szuvas fogak bacteriumait és csak egyetlen egy esetben tudott saválló bacillust kimutatni. De ezek a /öoc/z-bacillusoknál lényegesen vastagabbak és szerinte Petii-féle tejbacillusok. Ezért czélszerűnek tartaná Starck vizsgálatait a saválló bacillusok bővített ismereteinek alapján utánavizsgálni. Mindaddig bizonyos kételyt nem fojthatni el a fertőzést illetőleg, mely szuvas fogak után létrejönne. A kételyt megerősíti a 1 2 36 1 Idézve Charles Hermann után. 2 Deutsche med. Wochenschrift, 1911, 3. szám.
