Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1912-03-01 / 1. szám

28

W. Osler angol orvostanár szavaival,1 a ki ha tőle azt kérdeznék, vájjon az alkohol vagy a rossz fogazat okoz-e inkább physikai romlást, habozás nélkül a rossz fogazatot okolná. („If I were asked to say wether more physical deterioration was produced by alcool or by defective teeth, 1 soulci umbasitatingly say defective teeth.“)

Leghelyesebbnek tartom, ha azon sorrendben, mint Charles Herman teszi, megbeszélés tárgyává teszszük a különböző következményeket. Szerinte a fogak kóros állapota következő betegségeket vonhat maga után:

1. a fogaknak betegségeit;

2. a szomszédos szövetek megbetegedéseit (gingivitis, pyorrhoea alveolaris, alveolaris tályog, periostitis, ostitis, necrosis);

3. különböző stomatitiseket (st. ulcerosát, gangraenosát beleértve), tonsillitiseket;

4. a maxilláris sinusok megbetegedését;

5. a nyaki mirigyek megbetegedéseit, angina Ludoviciit;

6. a tápláló csatorna betegségeit:

7. általános fertőzéseket, septicaemiát, pyaemiát;

8. vérbetegségeket, a táplálkozás zavarait, idegbajokat.

A ki fogaknak tömeges vizsgálatával foglalkozik, gyakran tapasztalja, hogy a fogak különösen az egymásfelé néző felületükön szoktak megromolni egyik a másik után. A szuvasodást előidéző baktériumok felhalmozódása az odvas fogban állandóan veszélyezteti a szomszéd fog érintkező felületét. Elősegíti a romlást a fogak gyöngesége, hajlama szúvasodásra.

Épp oly kevéssé szorul bővebb bizonyítékra Ch. Hermann sorozatának második pontja, a szomszéd szövetek megbetegedésének lehetősége a rossz fog révén. Csak meg kell nézni oly egyén száját, a kinek fogazata rendben van és összehasonlítani gingivájának, szájnyálkahártyájának halaványságát a rosszfogú egyén piros, nyáladzó, duzzadt nyálkahártyájával.

1 Charles Hermann. Archives of Pediatrics 1908.