Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1912-10-01 / 3. szám

154

soknál és melancholiásoknál nagyobb ez a túlharapás, a sanguinikusoknál ellenkezőleg kisebb.

Ideális tehát az occlusio, ha az említett elrendezésben vannak a fogak s azok csücskei kölcsönösen támogatják egymást a rágásban. A rágási felület is ez által a legnagyobb s ennél tökéletesebb elrendezés nem is képzelhető a functióra nézve. De ha a functiótól el is tekintünk, a normalis occlusióban lévő fogak az arcznak is a legszebb aesthetikus külsőt kölcsönzik, még akkor is, ha a koponyán vagy arczcsontokon más rendellenességek volnának jelen.

Ilyen, minden tekintetben a legkisebb részletekre kiterjedő ideális occlusióval, úgy látszik a természet sem volt olyan bőkezű, mert a legtöbb emberrel normalis occlusio mellett kisebb számba menő eltérések vannak jelen.

így az elmondottakból látható, hogy az első osztályt külsőleg csinos s a szabályos arcz s száj jellemzi. S mivel az egyes fogak lehetnek csak eltolva a helyeikből, a regulatio sem ütközik nagy nehézségekbe. Ellenkezőleg van a dolog a

II. és III. osztálynál, a hol az állkapocsban van az elváltozás s e miatt igen nehéz és hosszú időre nyúló kezelésre kell elkészülnünk.

A II. osztály jellemzése. A II. osztály főbb symptomái legtöbb esetekben előre álló felső mellső fogak (Angle szerint egy félcsücsöknyire) prognathiát mutatnak, némelykor azonban nemcsak előre nem állnak, hanem hátrafelé, úgy hogy az alsó metszőfogakra harapnak s igy két alosztály képződik, egyik a protrusiós, a másik a retrusiós osztály.

I. alosztályt jellemzi keskeny állcsont, megnyúlt kiálló metszőfogak, rövid és functio nélküli felső ajak, meghosszabbodott alsó metszőfogak s a megvastagodott alsó ajak is, mely párnaszerűen nyugszik az alsó és felső fogak között, miáltal a felsőknek a protrusiója, az alsóknak a retrusiója fokozódik Angle szerint az orr valamely zavara folytán szájlégzés is kiséri.

Az első alosztálynak van egy csoportja, a melynél az első alosztály occlusiós elváltozásai csak egy oldalon vannak meg, míg a másikon normalis az occlusio. Ezen occlusio