Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-10-01 / 3. szám
136 tozik a ritkaságok közé, mert hiszen igen gyakran találkozunk oly betegekkel, kiknek fogai mind letörtek s könnyen morzsolódtak, a miről a szájban ékeskedő gyökerek élénken tanúskodnak, esetem talán csak azért érdekes, mert itt a törések fogsejten belül történtek és alkalmat nyújtottak a betegség pontos vizsgálatára és e koraiak fölvételének jogos voltára. Buday tanár úrnak és Orient tanársegéd úrnak lelkiismeretes és fáradságos vizsgálataikért e helyen is hálás köszönetét mondok. Hasonló esetet még csak a Revue trimestrielle beige de Stomatologieben 1912. évi II. füzetében találtam1 leírva, a hol dr. Messian J. anversi stomatologus „Fracture dentaire spontanée“ czím alatt egy betegről ír, kinek teljes egészséges baloldali felső szemfoga minden nagyobb behatás nélkül hosszában kettétört és azt el is távolította. A pulpa már nem élt. Az illető — orvos — 55 éves, teljesen egészséges egyén vizeletében sem czukor, sem fehérje nem volt, csak sok húgysav. Az okra vonatkozólag azt írja: „Mon impression est que cette dent, assez bien calcifiée, predisposée á la fracture done . . . tehát az elmeszesedésnek tulajdonítja, vegyi vizsgálatot azonban nem végzett. Ha már most czikkem végéhez érve azt kérdezem magamtól, hogy egészen tudományosan dolgoztam-e fel ezt az esetet, őszintén be kell vallanom, hogy nem. Hiányzik belőle a Röntgen-sugárral való vizsgálat és az elektrodiagnostika. Mentségemre szolgálhat á) azon körülmény, hogy 8—14 év előtt mi stomatologusok sem tartottuk olyan fontosságúnak a skiagrammok készítését, melyek nélkül máma tudományosan dolgozni már nem tudunk, b) sem berendezésünk, sem gyakorlatunk nem volt hozzá, mert hiszen tudjuk, hogy Röntgen az ő X-sugarait csak 1895. év deczember végén ismertette először. De lehetséges, hogy ha ez a patiensem 1 E czikkre Zitz J. dr. gyulafehérvári ezredorvos hívta fel figyelmemet, a miért neki hálás köszönetét nyilvánítok e helyen is.