Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-10-01 / 3. szám
128 bos osteoporosis (syphilis, tuberculosis, scarlat, malleus és osteomalacia után) fordul elő. A klinikai észleletek a mellett szóltak, hogy itt fogtörékenység esete forog fenn, egy betegség, melyet eddigelé nem ismertem és leírva sem találtam, miután azonban ez a véletlenségnek egy furcsa játéka is lehet és viszont, ha betegség, okvetetlenül szöveti elváltozást is fog mutatni; megkértem Buday Kálmán dr. urat, a kórboncztan rendes tanárát a fogak szöveti vizsgálatára. Buday tanár a fáradságos vizsgálatot megejtette és a vizsgálat eredményét a következőkben foglalja össze: ■ 50 éves, jelenleg már 64 éves férfi 3 foga csiszolatokon képezte szöveti vizsgálat tárgyát. j 1. Egy paraernolaris fog, melynek antagonistája hiányzott s ezért kihúzatott; ez a fog nem volt eltörve. ■ A fog hosszirányban átfűrészelve, elég ellenállónak mutatkozik, a zománczczal fedett rész alig fűrészelhető. Csiszolat a nyaki részből történt. Itt a dentinnek a gyökérhez közelebb eső részei (melyek megtekintve is foltonkint áttetszőbbek, szürkébbek, mint a koronához közelebb eső inkább átlátszatlan fehér helyek), nagyítóval vizsgálva, aránylag kevés dentincsatornával bírnak, e helyett majdnem kizárólag az úgynevezett hálós, rácsos (reticularis) dentint látni, nagyszámú interglobularis üregekkel. Feltűnik még az is, hogy a nyakcsatorna és a külső régi dentinréteg közt egy belső dentinréteg is fellépett, a mely majdnem tisztán rácsos szerkezetű. Egy hullai fogban, melyet összehasonlításul megvizsgáltunk, a dentincsatornák sokkal számosabbak s egyenletesen vannak elosztva; a rácsos dentin nem olyan szabálytalan foltokban lép fel, inkább a gyökér közvetlen közelében található. 2. Egy másik praemolaris , mely étkezéskor tört el, csúcsa fölött mintegy 8 mm.-re volt eltörve. A zománczczal fedett darabnak a törési felülethez közel eső részéből haránt irányú csiszolatot készítettünk. Nagyítóval vizsgálva itt is elég sok a reticularis dentin, bár a
