Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-07-01 / 2. szám
106 randummal fordul a belügyminister úr ő méltóságához, mely szó szerint így hangzik: „Nagyméltóságú Minister Ur! Kegyelmes Uram! A magyar királyi belügyminister úr 1911. évi október hó 2.-án kelt 112.026/1911. VH/a szám alatt a fogművesek működési körének rendezése tárgyában rendeletet bocsátott ki, mely alulírott egyesületeket és az Országos Orvos-Szövetséget arra indította, hogy többszörösen a belügyi kormányhoz azon tiszteletteljes kérelemmel forduljon, hogy a rendeletnek az orvosok jogkörébe benyúló és e rendelet mélyen sértő intézkedései a tervbe vett pótrendeletben kiküszöböltessenek. A belügyi kormány volt oly kegyes, hogy hónapokon keresztül, az ügy békés elintézése érdekében tárgyalásokat folyatott úgy az Orvos-Szövetséggel, mint a Fogorvosok Testületéivel. E tárgyalások ma lezárvák s mély fájdalommal kell megállapítanunk, hogy Nagyméltóságod hivatali elődje által kilátásba helyezett pótrendelet — mint hírlik — a vizsga tárgyai közé felvette a fogtömést és a foghúzást is és így nyilván e műveletek végzésére jogosítani is kívánja azon fogműveseket, kik előképzettség nélkül e műveleteket évtizedek óta törvényellenesen gyakorolták. Ez a törvényellenes gyakorlat azért fejlődhetett ki a múltban, mert orvostudósok fogászattal csekély számban foglalkoztak. Az utóbbi években azonban szakszerű fogorvosi ellátásban nemcsak a főváros és nagyobb megyei emporiumok közönsége részesül, hanem a legkisebb helységek lakossága is részesül szakszerű fogorvosi kezelésben, mivel Magyarország 1346 fogorvosa közül 800-on felül kör- és járási orvosi állást töltenek be, tehát a hiány pótlására való hivatkozás többé jogosultsággal nem bír. A budapesti és kolozsvári tudományegyetem 4000 orvostanhallgatója közül mind többen választják későbbi szakmájuknak a fogászatot. A stomatologiai klinikák hallgatóinak (a budapesti egyetemen az elmúlt évben körülbelül 6001, valamint szakorvosi kiképzésben részesülő
