Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1912-07-01 / 2. szám

99

hetni, a mi azonban ily módon lehetetlen és az 1876. évi 14. t.-cz. 48. §-ba is ütközik, mert orvosi gyakorlatra senki és semmi más, mint az egyetemi oklevél, fel nem jogosíthat (tehát sem Felség-engedély, sem miniszteri rendelet), míg az illető törvényszakasz el nem töröltetik, attól pedig isten őrizzen, hogy ez megtörténjék.

Az 1. és 2. pontban felsorolt gyógyító iskolaorvos ellenőrzésére kerületi iskolaorvosok lennének államosítás esetében alkalmazandók, de mindenesetre a bel- vagy közoktatási minisztériumban egy országos iskolai főorvos (VI. fiz. oszt.), olyan, ki tényleg hosszabb idő óta gyakorlatilag foglalkozott az iskolásgyermekek gyógyításával és ennek következtében képes miniszterének szakszerűen referálni az iskolaorvosügy legkisebb részletéről is és az ügyet fejleszteni, színvonalon tartani, a hibáktól megtisztítani.

A munkamegosztás és a tudományos színvonal emelése közegészségügyi közigazgatásunkban csak azáltal jöhet létre, ha tudós és szakképzett egyének, a kik egyúttal gyakorlati orvosi kitűnőségek is voltak, egy pár évtizeden át lépnek be mint szakosztályvezetők a minisztériumba, mindaddig, mig jogászok a miniszterek és államtitkárok, de még ha ezek orvosok volnának, akkor se volna nélkülözhető a szakszerű ellenőrzés és igazgatás, felügyelet.

Az iskolai fogorvosok alkalmazását a katonai tanintézeteknél Rudolf trónörökös szép sikerrel szervezte és felszereléssel látta el.

A másik zseniális szervező ily állásra gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi róm. kath. püspök, ki Gyulafehérvárt Zilz Julián katonai fogorvos által 8 év óta kezelteti a papnevelde, főgimnázium és leányzárda internátus növendékeit szép sikerrel, mint a Stomatologiai Közlönyből olvasható.