Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-03-01 / 1. szám
12 képezi egyenes folytatását a horizontálisnak, hanem oldalt kiszögei, úgy hogy a két felhágó ág hátrafelé divergál. A for. manibulare körülbelül az utolsó molaris felett fél centiméternyire és a linea obliqua internától másfél centiméternyire van. A mandibularis érzéstelenítés kivitele a következő: a beteg egyenesen ül a székben, nyakára felteszszük az elastikus kőtőt és ha jobb oldalon akarunk érzésteleníteni, bal mutató ujjúnkat a fossa retromolarisba helyezzük úgy, hogy a körmünk a linea obliqua internán feküdjék. A beszúrási helyet jodtincturával fertőtlenítjük. Jobb kezünkbe veszszük a fecskendőt és a bal szájzugban a praemolarisokra fektetjük. Körmünktől 2—3 milliméternyire befelé és fél centiméternyire az utolsó molaris rágófelülete felett szúrunk be. Ha a n. mandibularissal egyidejűleg a n. lingualist is akarjuk érzésteleníteni, akkor a beszúrás után rögtön egy pár csepp érzéstelenítőt fecskendezünk be. Azután a tüt tovább toljuk, igyekezve, mindig a csonttal érintkezésben maradni, a míg az el nem tűnik, most fecskendezzük be a folyadék tömegét. Ha az irány helyes volt, akkor a for. mandibulare környékén raktároztuk le az érzéstelenítőt, honnét a n. mandibularisba beszívódik. 15—20 perez múlva az alsó állkapocs jobb oldala rendesen a praemolarisokig érzéktelen. Ha foghúzást akarunk végezni, akkor a külső nyálkahártyát külön kell érzésteleníteni, mert azt a n. buccinatorius látja el érző rostokkal. Kellő technika mellett csak rikán fordul elő, hogy a mandibularis érzéstelenítés nem sikerül. Ez akkor történhetik meg, ha a for. mandibul. nincs a typikus helyen vagy egyéb anatómiai eltérések állanak fenn. Ez a körülmény azonban nem vonhat le semmit a mandibul. érzéstelenítés értékéből.
