Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-07-01 / 2. szám
93 elvei szerint járunk el, a mely abból áll, hogy a sokáig puhán maradó guttaperchát addig hordatjuk a beteggel, míg a működő izmok belé nem dolgozzák magukat. (8. ábra.) Ha az orrüreg lemintázására nincs szükségünk, akkor ezt gaze-zel kitömjük és csak a szájüri részről veszünk stents- vagy gipszlenyomatot. A lenyomatanyag besajtolódása az orrüregbe egy a lenyomatmasszára simított gazedarabbal is megakadályozható. Ha a defektus széleit pontosan akarjuk lemintázni, akkor előbb rendes lenyomatot veszünk a szájüri részről úgy, hogy egy kis lenyomatmassza a defektusba hatoljon, a lenyomatot kivájjuk, felületét láng felett megmelegítjük, vékony réteg guttaperchával fedjük és újabb lenyomatot veszünk. Az alsó állcsont processus alveolarisának defektusai, a melyek sérülés, nekrosis és műtét után állanak elő, úgy pótoltatnak, mint a felső állcsontnál. A mintavételnél is ugyanolyan eljárás követendő. Ha azonban a corpus vagy az ágak egy része resekáltatott, akkor előzetesen a mozgó és dislokált csontokat kell eredeti helyzetükbe hoznunk. Ezt vagy ferdesíkkal érjük el, vagy úgy, hogy az álló fogakra Angle-gyűrüket vagy koronákat teszünk, a melyhez lágy forrasztóval módosított Jack-csavart rögzítünk és ezzel szorítjuk szét a csonkokat, vagy pedig a csonkokat a felső fogsorra alkalmazott szalagokra és horgokra drótvagy gummi-ligaturákkal erősítjük. Ezután a defektusról kanál nélkül vagy formált sellak base-plate-be tett stentsmasszával vagy gipszszel lenyomatot veszünk. A lehűtött, illetve megkeményedett lenyomatot helyében hagyva, a rögzítő készüléket leveszszük és a csonkokról külön részleges lenyomatot véve, e részeket a szájon kívül összeállítjuk. Ha a hegek húzása miatt ez lehetetlen, akkor a defektus lenyomatát kivéve, a csonkokról külön lenyomatot veszünk, ezeket kiöntjük és a kiöntött mintákat a defektus lenyomatának megfelelő helyeire ragasztva, az egészet kiöntjük. Ugyanígy járunk el akkor is, ha az alsó állcsont egyik vagy másik fele hiányzik. Az arczdefektusok pótlásánál a legtöbb esetben nemcsak a defektus és közvetlen környezetének mintájára van szükségünk, hanem az egész arczra, hogy a mintázandó prothesist
