Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-07-01 / 2. szám
89 formán, hogy ujjunkkal a velum defektusába egy selyemfonállal vagy vékony dróttal ellátott és vaselinnel vagy szappanspirituszszal bekent lenyomatmassza-darabot mintázunk, a melynek megkeményedése után rendes vagy nyúlványos kanállal teljes felső lenyomatot veszünk. (3. ábra.) A kanál eltávolítása után a defektus lenyomatát úgy veszszük ki, hogy azt kissé a pharynx felé nyomva és a selyemszálnál fogva húzzuk ki a szájból. Ezen lenyomat után egy oly lemezt készítünk, a mely hátra a Passavant-féle dudor felé hajló nyúlványnyal bír. A nyúlvány lehet kaucsukból (4. ábra), vagy vastag drótból, a mely vagy egy karikában végződik, vagy egy keresztalakú drótvázat képez. Fontos, hogy ezen nyúlvány az izommozgásnál sem a Passavant-féle dudort, sem a defektus széleit ne érintse. Ezen nyúlványt guttaperchával borítjuk be, a szájba viszszük, a mikor is a velum és a Passavant-féle dudor működésük közben belédolgozzák magukat ezen guttapercha-tömegbe. Az izomműködés ilyenkor a guttaperchát lefelé húzza; a mi pedig úgy kerülendő el, hogy a guttaperchát a tubanyilásokba mintázzuk, a melyek a guttaperchának lefelé való vongálását megakadályozzák. Ha a hátsó pharynxfal dudora a guttaperchába nyomódott, akkor a hasadék oldalfalai felé is rakunk guttapercharétegeket addig, a míg a defektus szélei működésük alatt a guttaperchával jól záródnak. Nyugalmi állapotban azonban úgy a defektus oldalszélei, mint a hátsó pharynxfal és a guttapercha közt rés van. A guttaperchát mindig rétegenkint rakjuk fel, miután a már alakított guttapercharéteget lehütöttük. A processus alveolaris defektusainál a lenyomatvétel egyszerű és re.’des kanalakkal történik. Nagyobb defektusok
