Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-07-01 / 2. szám
87 tamponáljuk és rendes szájkanállal, gipszszel vagy compositiós lenyomatanyaggal veszszük a mintát. Kisebb defektusokat előbb guttapercha-dugaszszal zárunk el, és ezután veszünk rendes lenyomatot. Ez az eljárás különösen akkor ajánlatos, ha a defektus széleit is rögzítésre akarjuk felhasználni. A guttapercha-dugaszt ilyen esetben úgy készítjük, hogy egy a nyílásnak megfelelő guttapercha-darabkát ujjunkkal a defektusba mintázunk, annak a szájüreg felé eső szélét a palatumon szétsimítjuk, majd csipeszszel vagy beleerősített selyemszállal eltávolítva lehűtjük, azután egy újabb guttapercharéteggel vonjuk be és újra helyére szorítjuk. Ha a defektusról annak előzetes elzárása nélkül veszünk lenyomatot, akkor megtörténhetik az, hogy sok lenyomatanyag használatánál a defektusba szorult anyag kivételkor elszakad és az orrüregbe -esik, a honnan csak nehezen távolítható el. A lágyszájpad körülhatárolt defektusait szintén kemény lemezzel zárhatjuk el. A lemezt a palatum durumhoz és a fogakhoz rögzítjük és egy a defektust fedő nyúlványnyal látjuk el, a melyből egy sima elzáró dugasz nyúlik a defektusba. (1. ábra.) A dugasz sima felületén a mozgó defektusszél fel és alá siklik. Itt tehát szükségünk van oly lenyomatra, a mely a palatum durumot, a processus alveolarist, a palatum moliet és a defektus határait foglalja magában. A lenyomatot a lágyszájpad felé folytatódó nyúlványnyal biró kanállal veszszük (esetleg egy rendes kanálhoz is forrasztható ily nyúlvány). (2. ábra.) A lenyomatvétel itt szintén úgy történik, hogy a defektust előbb guttaperchadugaszszal zárjuk el, majd nyúlványos kanállal veszünk mintát. A lágyszájpad azon defektusainál, a melyek a pharynx felé nyitottak, a velum azon működését kell pótolnunk, a mely
