Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1911-06-01 / 2. szám

100

A tevékenységnek tehát gazdag és hálás mezője nyílik meg előtte.

Az iskolai fogorvos rendszerint az iskolaköteles gyermekek megvizsgálásával kezdi meg tevékenységét.

Teszi ezt nemcsak azért, hagy megállapítsa, hogy hány százalék fogbeteg van a rábízott gyermekek közül, de gyakorlati szempontból is. A vizsgálatok felkeltik a tanítók érdeklődését, a gyermekeket és a szülőket is figyelmessé teszik a kitűzött czélra s alkalmasak arra, hogy a később következő kezeléshez az anyag rendeztessék.

Hogyan történjék a gyermekek kezelése?

A szegény gyermekek kezelését itt-ott áldozatkész kollégák kezdték el, a kik önként szegődtek a szép ügy szolgálatába.

Az eszmének tulajdonképpeni fáradhatlan kezdeményezője Jessen tanár, ugyanígy kezdte el Strassburgban. Hogy ez így nem lehetett tartós dolog, az természetes. Oly nagy volt az odatódulás, hogy a fogorvosnak, ha csak a saját praxisát nem akarta veszélyeztetni, a jó ügyet sorsára kellett hagyni.

Csakhamar aztán a tanácsok és a próbálgatások után konkrét alakot öltött ez az eszme: az iskolák fogorvosi klinikája képében.

Iskolai fogorvosi klinikák alatt oly helyiségeket értünk, melyek magában az iskolai épületben feküsznek s modern fogorvosi eszközökkel vannak ellátva s a melyekben a kinevezett fogorvos a gyermekeket meghatározott szabály szerint fogorvosi kezelésben részesíti. Ha a fogorvos tevékenysége csupán a klinikára szorítkozik, akkor az úgynevezett főhelyiségben dolgozik; de ha csak meghatározott napokon és órában rendel, akkor a mellékhelyiségben dolgozik.

Csupán szegény szülők gyermekei részesülnek kezelésben. Többféle iskolai fogorvosi klinika van; a városi, igazán ideális a maga nemében; az illető város tartja fenn, orvosát fix fizetéssel s nyugdíjjal látja el. Tehát ugyanolyan functiót végez, mint egy városi orvos s az iskolában is megvan a megfelelő auctoritása.