Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1911-03-01 / 1. szám

8

használatos gyöktömő anyagok ezen czélnak, azt Szabó már kimutatta „Kísérleti vizsgálatok a foggyöktömés módszerét illetőleg“2 czímű munkájában. Szabó szerint a legrosszabbak az igen gyakran használt guttapercha-kúpok, harmadik sorban állanak a %ülönböző cementek, második helyen a lágyan maradó pasták, legelső helyet azonban a paraffin foglalja el. És ha figyelembe veszszük jobban azon klinikai megfigyelés által is megállapított tényt, hogy a gyöktömő anyag többékevésbé képes a periapicalis szövetet izgatni, akkor minden további nélkül jogos az a következtetés, hogy egyáltalában nem lehet közömbös, vájjon tömve van-e és mivel van tömve a fogak csatornája.

Traunei szerint,3 a ki legelőször ajánlotta a paraffin alkalmazását, a még be nem fejeződött növésű gyökcsatornák eljárására, továbbá Luniatschek,4 Szabó és Rampel vizsgálatai szerint is a paraffin lesz a jövő gyöktömő anyaga. Szabó kísérleti vizsgálatokat végzett azon czélból, hogy megállapítsa, mennyiben felel meg a paraffin azon követelményeknek, a melyeket Miller ideális gyöktömő anyagoktól megkíván. Ezen vizsgálatok folyamán a következő eredményre jutott:

1. rothadásra egyáltalában nem képes;

2. desinficiensse! együtt alkalmazva, úgy tetszik tartós antiseptikus hatás érhető el;

3. ha a gyökcsatornába gyöktömés egyáltalában végezhető, a paraffin legkönnyebben bevezethető és az egyáltalán elérhető apic. foramen könnyen elérhető;

4. élő szövetekre a legdifferensebb az összes ismert anyagok közül tág apicalis nyíláson átjutva, lobot a periapicalis szövetekben nem okoz ;

5. a fogat nem színezi;.

6. annyira nem porosus és egyben olyannyira vízmentesen zár, hogy a gyöktömésen át, vagy mellette folyadék

2 „Oesterr.-Ungar. Vierteljahrsschrift für Zahnheilkunde“ XXV. Jahrgang. 3.

3 „Oesterr.-Ungar. Vierteljahrsschrift“. Jahrgang 1902. S. 229.

4 „Deutsche Monatsschrift für Zahnheilkunde“ Jahrgang 1905. Seite 22.