Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1911-06-01 / 2. szám
72 liátraálló alsó állkapocs esetét, mely a saját családomban fordul elő. Kezelési tervem abból áll, hogy gyűrűket helyezek a felső és alsó fogakra és kitágítom az íveket azáltal, hogy a molarisoktól mesialisan álló valamennyi fogat a gyűrűkhöz kötöm. Azután négy anyacsavart veszek, horgokat forrasztok rájuk és a gyűrűkre csavarom azokat. A horgokra gummiligatura lesz erősítve. A gyermek a készüléket állandóan fogja viselni. Mint látják, a kezelés czélja a felső állcsontot hátraszorítani, az alsót pedig előre és ilyenformán „jump the bite“. Nem tudom, vájjon az apparatus fogja-e zavarni a rágást vagy sem.“ (Megjelent az International Dental Journal 1894. áprilisi számában „Reports of Society Meetings“ rovatában. Ehhez Case még megjegyzi: „A bostoni gyűlés idejében Baker dr. Ainsworth műtermében gyakorolt fogászatot. Hiteles informatiót kaptam arról, hogy fiának fogmintái, melyekre a föntebbi nyilatkozat vonatkozott, a gyűlés után artikulatorba helyeztettek és az apparátusra, melyet az idősebb Moffit dr. készített, rátétettek az intermaxillaris gummiligaturák; ebben az állapotban maradtak Baker asztalán és 1895 november 1-ig, vagyis azon idő alatt, a míg Baker ebben a műteremben dolgozott, „nem vétettek gyakorlati használatba“. (Cosmos, 1607. p. 450—51.) 1894. Dr. A. E. Matteson (az orthodontia tanára a chicagói Northw. Univ. Dental School-ban) azt írja Case-nek: „Jelen voltam a ,Chicago Dental Society“ 1893 február 2.-i gyűlésén, melyen dr. Case első ízben mutatott be az arczvonások javítására szánt két szabályozási elvet, u. i. az elülső fogak gyökereinek előre és hátra való elmozdítását az általa ,contouring apparatus‘-nak nevezett készülékkel; továbbá a felső és alsó állcsont, illetőleg fogsorok reciproc elmozdítását intermaxillaris erővel. A discussióban dr. Black felhívta figyelmemet arra, hogy alkalmazzam ezt az erőt a hátsó fogak mesio-distalis eltolására az occlusio javítása czéljából.
