Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1911-06-01 / 2. szám
66 Ez utóbbiak közé tartozik különösen az a szembeötlő és gyakori fogsorrendellenesség, melynek legfőbb ismertető jele az, hogy a felső frontfogak erősen kifelé állanak és a melynek különféle fajait a prognathia név alatt foglalják össze nemcsak a fogász-szerzők, hanem az anthropologusok is. A prognathia kórképével mindenki könnyen tisztában van, ha úgy definiáljuk, hogy a felső frontfogak az alsóknál a normálisnál nagyobb fokban előreállanak. Ez az abnormalis elhelyeződése az elülső fogaknak olyannyira szembeszökő, hogy kitörülhetetlenül az emlékezetbe vésődik. Csakhogy így definiálva a prognathiát — és a szaktankönyvekben egészen a legújabb időkig találunk ennek nyomára — helytelen következtetéseket vonhatunk az anomalia aetiologiájára és hamis utakon indulhatunk a therapiát illetőleg. Hogy miért ? Erre nem akarok ezen dolgozat keretében kiterjeszkedni. Csak röviden jelzem, hogy azért, mert a prognathia fenti definitiója hallgatagon azt a suppositiót foglalja magában, hogy az alsó fogsor és processus alveolaris, illetőleg az egész mandibula normalis viszonylatban van a többi koponyacsonthoz. Csakhogy a prognathia klinikai képe akkor is kialakul, ha a viszony megfordul: vagyis a felső fogsor (processus alveolaris, vagy az egész felső állcsont) a koponyához képest normalis anatomikus elhelyeződésű, az alsó fogsor pedig a normálisnál hátrább áll. Sőt nagyon gyakran a két viszony kombinálva fordul elő, vagyis a felső fogsor a normálisnál előbbre áll és ugyanakkor az alsó hátrább. Mindhárom példa a prognathia fogalma alá tartozik, pedig úgy aetiologiailag, mint therapeutikus szempontból mindegyik más-más megítélés és kezelés alá esik. Szóval azon anomáliáknál, melyeket Angle a II. osztályba soroz, nem elégedhetünk meg az egyszerű diagnosissal (prognathia, illetőleg distalis eltolódás), hanem egy differential diagnosisra van szükségünk. Legelőször Kingsley foglalkozott tüzetesen és rendszeresen ezen anomalia gyógyításával. Kezelési tervének alapgondolata abból állott, hogy az alsó állcsontot in toto előrekényszerítette és mechanikai készülékkel meggátolta, hogy ismét hátracsúszszék. Az alsó állcsontnak új kényszerhely
