Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1911-06-01 / 2. szám
120 szükség oly államokban, a hol ezen katonai intézmény e tekintetben sok-sok vétkes mulasztást volna hivatva reparálni. A mi sajátos viszonyainkról később szólva, vegyük a többi európai nagyhatalmak aránytalanul nagyobb hadseregeit, mint a milyen az Egyesült-Államoké; vegyük, hogy azok legtöbbjének messze földön, kiterjedt gyarmataikon különitményezett csapataik vannak, vagy csapataik oly állomásokon, a hol sok száz kilométernyire fogorvos nem is létezik (mint pl. az Orosz birodalomban), úgy csak csodálkoznunk kellene, ha az Egyesült-Államok ezen példáján felbuzdulva, azok a legrövidebb idő alatt nem okulnának. Bizonyára meg is lesz nemsokára. Sőt úgy tudom, hogy Angliában máris készülőben van. Ausztria-Magyarországnak nem kevésbé kelne el ily intézmény. Azonban nálunk megvannak ennek sajátos nehézségei. Fogászati testület nálunk nem létezik. Csak fogorvosi. Nálunk ezen katona-fogorvosi tisztikar csakis orvostudorokból rekrutálódhatnék. Miután azonban ezen testület a katonaorvosi tisztikarnak csak egy függeléke lenne, tehát nem egyenértékű, nem egyenrangú — egy igen fontos körülmény, a melyet csak katonáék tudnak igazán distingválni —, jó emberanyag csak bajosan vagy épen nem kapható. A megrövidített tekintélyt pedig pénzzel felmérni sokba kerülne és egyéb nehézségekbe is ütköznék. Igaz ugyan, hogy csapat- és helyőrségi kórházaink, valamint katonai nevelőintézeteink lassanként el lesznek látva jól felszerelt ambulatoriumokkal, a mely tekintetben a polai haditengerészeti ambulatorium tökéletes felszerelésével és intensiv működésével mintául szolgálhat és így a foghygiena terén, ha kellő súly lesz reá fektetve, sokat lehet tenni; mindazonáltal az Egyesült-Államok ezen „bili“-je a mi illetékes hatóságaink által is megszívlelendő volna.
