Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1910-03-01 / 1. szám

6

e téren talán hiányosak is, mert nem fecskendezhettünk be annyi folyadékot, a mennyit szerettünk volna. Az ily eljárás mellett az alábbi eredményt értük el:

nem fájt .. ... . .

_______ 43

kicsit fájt ... ... ... .

_______ 28

fájt ... ... ... ...

... ____ 24

nagyon fájt... ... ... ....

... ____ 5

E három eljárás által elért adatok alapján most már képesek leszünk megítélni a kipróbálandó szerek értékét, mert csak az, a mi a destillált viz befecskendése által elért érzéstelenítésen felül lesz, tekinthető az illető szer hatásának. A többi percentet, mivel meggyőződtünk, hogy a foghúzás amúgy sem szokott mindig fájni, másrészt pedig gyakran a szövetek feszüléséből eredő anaesthesia lép fel, nem számítjuk a kérdéses szer javára.

Érzéstelenítő szerek.

A helybeli érzéstelenítő szerekből 16-félét próbáltunk ki, az eljárásunk az volt, hogy ragaszkodtunk a szerhez irt utasításhoz, mely a legtöbbnél abban állott, hogy a fog gingivájába kívül és belül kellett a szert befecskendezni s rövidebb vagy hosszabb előirt szünet után kihúzni a fogat.

A befecskendezéseknél arra törekedtünk, hogy azok pontosan legyenek végrehajtva, úgy hogy az egész környék a fog körül megfehéredjék, vagy az áthajlati redőn hólyag képződjék.

Az érzéstelenítő szerek sorozatát a hazai gyártmányú anaesinnel nyitjuk meg.

Az anaesin.

Az anaesint, mely acetonsav-trichlorid 1%-os oldata, először 1881-ben Willgerodt aceton-chloroform név alatt fedezte fel s ezen néven Genieserrel le is irta. 1893-ban dr. Kossá Gyula egyet. m.-tanár foglalkozott vele. Állatkísérletek útján arra a tapasztalatra jött, hogy a chloralhydrathoz hasonló hypnoticum 1/2—1 grammos dosisokban