Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1910-03-01 / 1. szám

50

III. Az iskolanővér föladata és alkalmazásának módja.

A) Az iskolanővér föladata. Az eddig tárgyaltakban láttuk azt, hogy az iskolaorvosra nemcsak igen nagy föladat, hanem felette kiterjedt munka is hárul, melynek végrehajtása esetén még mindig nincs megoldva a gondozásra szorult gyermek gyógykezeltetésének kérdése.

Ennek mikéntje a legnehezebben megvalósítható feladat, mert a kivitele igen sok és lényeges akadályba ütközik. Ezen akadályokat részint a szülők, részint a tanulók maguk, részint pedig a hatósági intézkedések elégtelen volta gördítik az ideális czél útjába.

Mindezek közül legkevésbé leküzdhető akadály a beteg gyermek szülőinek, gondozóinak tudatlansága. A csekély Ítélőképességgel biró szülőnek, a vizsgálataiba merült iskolaorvos hiába mondja meg pár szóval, hogy a gyermeke beteg; vagy a szülő távolléte esetén hiába értesíti őt írásban arról, hogy a gyermeke gyógykezelésre szorul, azért a legkedvezőbb esetben, eme fölvilágosításokat jóakaratú mosolylyal fogadja, a tanácsot nem követi és gyermekét nem gyógy kezelteti. Szánakozik az orvoson, hogy azon gyermekéről állítja a betegséget, a ki nem kívánkozik ágyba feküdni, hanem rendesen, esetleg még szeretettel is jár az iskolába, sőt még rendesen eszik és alszik is.

Lényeges mozzanat még a szülők föliiletessége, közönyössége, hanyagsága. Ha már beismerik is azt, hogy a gyermekük beteg, de időt és fáradtságot sajnálnak arra, hogy az ártalom megszüntetése érdekében közbelépjenek.

Magyar szokás szerint elvárják azt az időt, midőn már a gyermek ágyba dől és csak a büntetéstől való félelem készteti őket arra, hogy az utolsó pillanatban igénybe vegyék az orvos segítő kezét.

Sokszor akadály még az is, hogy bár a szülők és gondozók örömmel és köszönettel fogadják a föivilágosítást és a legnagyobb készséggel és jóindulattal gyógykezeltetnék gyermekeiket, de egészségi állapotuk és kereseti viszonyuk követ