Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1910-03-01 / 1. szám
45 telnék el, a mikor is a gyermekek gyógykezeltetéséről idejében gondoskodni nem lehetne és ellenőrzésükre sem jutna idő s így az egész intézmény czélját tévesztené. A második tervezet szerint a németországi városokban általánosan szokásos rendszert követnénk, mely az iskolaorvosoknak egyúttal az orvosi szabadgyakorlatot (praxist) is megengedi. Ebben az esetben az iskolaorvosi 26—36 osztály tanulójának egészségügyével foglalkozhatna s így az 1—2 iskolában 1150—1600 tanulóval egybekötött egészségügyi teendőket végezne. Ezen megoldási rendszer azért helyes, mert kevesebb tanuló vizsgálatával lévén elfoglalva, azokat pár hónap alatt pontosan befejezheti. A megejtett vizsgálatok után elég ideje marad a szükséges intézkedések megtételére, gyógykezeltetések végrehajtására és az ellenőrzésekre. Tehát nemcsak observál, hanem idejének kétharmad részét az észlelt ártalmak és betegségek megszüntetésére fordíthatja. E beosztás mellett a tanulók egészségi állapota a tanév folyamán évről-évre lehetőleg rendbehozható. Természetes dolog az, hogy az első megoldási módozat mellett, midőn az iskolaorvosi állás az egyedüli keresetforrása az orvosnak, akkor qualificatiójának és munkakörének megfelelőleg kell gondoskodni a honorálásról és azt a jelenkori megélhetési viszonyokhoz mérten kell alkalmazni. Tehát ily módozatok mellett évenkint legalább is 6000—8000 koronával kellene honorálni egy-egy orvost. A második tervezet szerint pedig az osztályok száma után honoráltatnék, miként ez a legtöbb németországi városban történik. Az erre vonatkozó kimutatást V */• alatt mellékelem. Nem lehet figyelmen kiviil hagyni, hogy a megélhetési viszonyok minálunk jóval drágábbak, mint Németországban. Azt véljük, hogy a szerint, a mint az iskolaorvos külvagy beltelken foglalkozik, fizetése évenkint és osztályonkint 30—40 korona között váltakozhatnék.
