Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1910-06-01 / 2. szám

VEGYES.

1. Foghúzás. Mindnyájan tudjuk, hogy a legtöbb kellemetlenségek a fog- és gyökérhúzásokból származhatnak, úgy a betegre, mint az orvosra nézve. Egy nem sikerült, vagy pláne utóbajoktól követett extractio által nemcsak egyes patienst, hanem kisebb vidéki helyen egész praxisát elvesztheti a fogorvos. Még könnyebb eseteknél is profus vérzések, ájulások rabolhatják el az orvos idejét és nyugalmát és mindezekkel szemben az extractiók díjazása túlságosan kicsinyre van szabva. Egy negyed óra alatt teljesen befejezhető egyszerű tömésért többet állapít meg a díjszabás, többet kér és kap az orvos, mint az extractióért, mely mint operatio véres, esetleg igen kellemetlen complicatiókkal szövődő beavatkozás, mindenesetre a mostaninál sokkal méltányosabban volna díjazandó. Véleményem szerint a magángyakorlatban 10 koronának kellene a minimumnak lennie, mely összeg a húzás előtt előre volna fizetendő. A díjazás emelése annyira, hogy a foghúzás drágább legyen, mint a fogtömés, üdvös hatással lenne a conservativ fogászatra is. De csak akkor, ha a nyilvános intézetek, kórházak, klinikák ugyanilyen álláspontra helyezkednének és olyan fogat, melynek megtartására, bár hosszabb kezelés révén is, remény van: ki nem húznának. És mit látunk e helyett? Barbarismust a fogászatban. Évente az egyszerű cariosus fogaknak is tízezreit húzzák ki a betegek óhajára és mérhetetlen kárára. Ez ellen okvetlen, sürgősen tenni kell valamit. Mit? és hogyan? már nem tartozik e czikkecske keretébe.