Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1909-06-01 / 2. szám

54

inkább az a kötelességünk, hogy a fogat a lehető legpontosabban vizsgáljuk meg, mindenekelőtt azonban a pulpa vitalitását kell megállapítanunk. Ha ez teljesen normálisnak mutatkozik, csak akkor helyezkedhetünk várakozó álláspontra.

Hogy fájdalmi rohamok nyom nélkül elmúlhatnak várató magatartásnál is, az ismeretes, de ez bizonyítékul vagy igazolásul nem szolgál Tänzer tanácsait illetőleg. A lobosan irritált pulpa is nyugodttá válhat napokra, hetekre kiterjedőleg. Az irritatio azonban bizonyos idő elteltével mégis a lobos állapotba megy át és a beteg pulpitis vagy periodontitissei jön vissza, amitől pedig megóvhattuk volna az alkalmas dőben való beavatkozással.

A fentebbiek alapján tehát a következőkben reassumálom nézetemet:

1. A Tänzer-féle „fokozott intradentär vérnyomásáról szóló theoria kórszövettani és klinikai megfigyelések alapján fenn nem tartható. Már az a körülmény, hogy Tänzer egész munkálatában a pulpa reactiv magatartását és vitalitásának oly fontos vizsgálatát még csak egy szóval sem említi, eléggé bizonyítja, hogy ezen theoria nélkülözi a szükséges tudományos alapot.

2. A nevezett theoria nem alka'mas arra, hogy pulpának helyenként előforduló spontán, tünetmentes elhalását megmagyarázza. A hol ez előfordul, mindig, akár helyi, akár infektiozus ingerek behatását constatálhatjuk. Nagy cement és silicattöméseknél chemiai ingerek (cementsav, arsen) hatnak, de a lobos complicatiok fellépése kifejezetten arra mutat, hogy itt is pathogen-bakteriumok játszák a főszerepet.

3. Ha egy látszólag ép fog fájdalmas, akk^r kizárólag a pulpa magatartása dönt a kezelés módja felett. Ha a pulpa ingerlékenysége lényegesen emelkedett vagy csökkent, akkor a várakozás ártalmára van a betegnek, inkább nyissuk ki a fogat és vegyük a pulpát szakszerű kezelés alá.

IRODALOM:

b Partsch: Die Kinnfistel. Corrresp. f. Zahnärzte 1905. Ders.: Die chron. Wurzelhautentzündung. Dent. Zeit, im Vortr. Heft. 6.—