Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1909-06-01 / 2. szám

oedemára periodontitisről lehet csak szó, amely infectio utján jött létre. Nagy tömések alatt a puipa elhalása elég gyakran került megfigyelés alá és jogosan azon vélemény alakult ki, hogy a pulpa azon toxicus hatás következtében halt el, melyek a cement-, porcellán és silicát-töméseknél a cementsavból vagy az odazárt mikroorganismusokból indult ki. Tény az, hogy ilyen pulpák többnyire egészen tünet nélkül, vagy jobban mondva fájdalommentesen halnak el, mígnem egy szép napon egy mechanicai, thermicus vagy congestiv ingernek befolyása alatt periodontitis lép fel következményes genyedéssel, tályog- és fisiulaképződéssel, vagy mindezek nélkül. Épen ezek a complicatiok mutatnak rá szükségképen a pathogen bacteriumok szerepére. Partsch1) ilyen eseteket már ismételten és behatóan analysált s hangsúlyozta azoknak infektiozus karakterét. Talált is a pulpaüreg megnyitása után mindenféle baktériumokat, főképen fonalgombákat és pálcikákat. Épen igy Mayerhofer2) is sok mikrobát talált a spontán pulpa gangraenánál, még pedig coccusokat és pálcikákat. Hajlandó a főszerepet a streptococcusoknak tulajdonitani, mert kimutathatólag ezek képesek a dentin-csatornácskákba legmélyebben behatolni. Baumgartner3) ezzel szemben a gyanút inkább a spirochatákra tereli, mert ezeknek jelentékeny fehérjeoldó és nekrosist okozó hatásuk van. Különösen azt hangsúlyozza, hogy épen a legfontosabb mikroorganismusok kerülik el a figyelmünket, ha mi a kitenyésztésnél nem veszszük figyelembe az ő anaerob életfeltételeiket, amint az eddigi vizsgálatoknál történt. Goadby4) a caries profundánái figyelmeztet bennünket a fakultativ anaerobokra és azt hiszi, hogy minden olyan esetben, ahol az elhalt pulpában baktérium ki nem mutatható, az oldható bakteriumproduktumok okozzák a pulpa elhalását, melyet zsíros vagy más degeneratio kisér. Végül nyomatékkal rá kell mutatnunk arra is, hogy Árkövy 5) már 1886-ban a pulpa teljes oldódását (Dissolutio pulpae absolma), mini egy önálló kórképet állította fel, hangsúlyozta annak chronicus természetét, az oedemák gyakori fellépését s hogy ép úgy felléphet látszólag intact, mint tömött fogakon is. 0 a pulpa szétesését mikroorganismusokra vezette vissza’