Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1909-03-01 / 1. szám

34

Zwei kleine Verbesserungen des Giessverfahrens. Knoche. (Deutsche Monatschrift f. Z. 1909.)

A Solbrig methodusa szerint készült aranybetéteknél sokszor hiányos az u. n. Randschluss. Ennek oka többnyire vagy a viasznyomat tökéletlensége, elhuzódottsága, vagy az öntésnél, beágyazásnál légbuborékok keletkezése, de lehet a csekély gőznyomás is. Ha azonban finom aranyfóliával először kibéleli az üreget s a felpuhított viaszt az arany-fóliával kibélelt üregbe préseli, s azt a fogból az arany-fóliával együtt távolítja el s igy is ágyazza be, akkor 1. nem lesz elhúzódás; 2. légbuborékok a folia és viasz között keletkezvén, zavarólag nem hatnak; 3. a szélzárás (Randschluss) tökéletes lesz, ha a felesleget lecsiszolom, sőt szükség esetén a szélén feleslegben lévő fóliából az esetleges hiány is pótolható.

A második újítás a diatoricus fogakra vonatkozik. Különösen praemolarisoknál szereti használni. A diatoricus-fog mélyedésébe kis viaszszal egy csapot ragaszt, azt igy felpróbálja az elkészített gyökérre, a gyökfelület és fogközötti hézagot szintén viaszszal tölti ki ; az eltávolítás után az egészet úgy ágyazza be Solbrig methodusa szerint, hogy a tulajdonképpeni csap azt a szerepet viseli, mint az inlay készítéséhez való beágyazásnál a hengerből eltávolitandó kis drót-csap; azaz a csapnak eltávolítása után a homorulatból utat nyerünk a diatoricus-fog alapján levő aranytömbhöz, melynek kiolvasztása után préseléskor az olvasztott arany nemcsak a viasz helyét, hanem az eltávolított csap helyét is kitölti s igy pontos csapfogat nyerünk. Czikkiró szerint már több ilyen munkát készített és immár 8 hónapja ezen csapok a merőleges nyomást igen jól bírják. (Szerintem az igy nyert csapok igen puhák és könnyen elhajlók; tanácsos lesz erre a czélra tehát 18—20 karátos aranyforrasztót használni).