Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1909-03-01 / 1. szám

LAPSZEMLE.

A lágy szájpad lueticus defektusa és ennek alkalmas pótlása. (A. Stein Königsberg.) (Deutsche Monatschrift. 1909. 1.)

Hereditaer luesben szenvedő fiatalembernek lágyszájpada oly roncsolás nyomait hordja, hogy csak egyes izomkötegek jelzik a lágyszájpad volt conturjait. A beszéd diinnyögő ; nyelésnél regurgitatio.

A czikkiró leírja azután a cavum-naso-pharyngealenak beszédnél és nyelésnél történő elzáródásánál végbemenő physiologicus mechanismust. A lágyszájpadnak felfelé és hátrafelé való emelése és a garat hátsó falának a constrictores pharyngis superiores által történő előrevonása eszközlői ezen elzáródásnak. Minden olyan készülék szerkesztésénél, hol a lágyszájpad hiányzó vagy elégtelen functióját akarjuk pótolni, illetőleg javítani, ezen mechanismus pótlására kel! törekednünk.

Ügyelni kell azonban arra, hogy 1. a pótlásul szolgáló darab ruganyos legyen, hogy a hátra és felfelé való mozgásnál a hiányos velumot kövesse; 2. elég széles legyen, hogy a defectust tökéletesen fedje; 3. könnyű és tartós legyen; 4. ne izgassa a nyákhártyát; 5. fájdalmat ne okozzon.

Czikkiró az obturáló részt victoria-fémből készítette, melyet azután erősen aranyozott; a spiralis-rugó belsejében, mely a kemény szájpadra erősítve tartja az obturatort, egy lánczocska fut végig odaforrasztva a szájpadlemezhez és az obturatorhoz is, hogy az obturáló részt tartó tugó törése esetén annak lenyelését lehetetlenné tegye. A rugó kis csapágy közbeiktatása révén a szájpadi lemeztől eltávolítható,