Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1909-12-01 / 4. szám

LAPSZEMLÉK.

A fogászat fejlődése és haladása.

(Dr. Sherman Theodor, Dental-Record.)

Mint a többi tudományokról, a fogászatról is elmondható, hogy eredete és története a múlt homályába vész.

Mégis megkísérlem, hogy régi írások és kútfők segítségével az ezt a tudományt elfedő homályt szétoszlassam és a fogászat fejlődését és haladását történelmi phasisain keresztül szemlélve kövessem s eljussak annak mai fejlettségi állapotához. A sebészet az ó-korban sokkal preminensebb helyet foglalt el, mint a belgyógyászat. Már Homér is utal orvosok jelenlétére, kik a Trója alatt vívott harczokban bizonyára nem a himlő és más belső betegségek gyógyításával foglalkoztak, hanem csupán sebesültek gyógyítására voltak hivatva. E körülményből azonban még nem igen lehet következtetni az orvosi tudomány vagy általában az akkori művelődés fejlettségi fokára, mivel elismert tény, hogy a barbár görögök csak testi erőben túlszárnyalták a müveit és finom lelkű trójaiakat. Homérnek különben is igen különös, de jellemző felfogása volt a fogakról. Egy helyen kicsiny korlátnak mondja a fogsort, mely a nyelv megzabolázására szolgál és korlátja a bőbeszédűségnek.

Többek szerint már Salamon király is foglalkozott mindazokkal a betegségekkel és bajokkal, a melyek az embert a fogak betegsége által érik. Ez a vélemény a bölcs király egyik közmondásában is jut kifejezésre. E szerint: valami ártalmas „mint az eczet a fogaknak s mint a füst a szem-