Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1909-12-01 / 4. szám

150

demonstratiója, a melyben itt világosan lehetett látni, hogy a sarjszövet a tasakoknak fenekén azoknak a határán messze túlterjed, fogköveket pedig csak a tasak területén lehet találni. Ezek a képek arra indították a referenst, hogy a discussióban rámutatott, hogy ebből a demonstratióból világosan kitűnik, mely szerint a fogkő az alveolaris pyorrheánál, mint aetiologiai momentum csak másodrendű szerepet játszik. Mindig csak ott található fel, a hol a szövetek már szétestek, tehát csak a tasak területén, a hova tehát a nyál is eljuthat.

Ha tehát primaer ok volna, akkor épen ott kellene mutatkoznia, a hol a megbetegedési folyamat a szomszédságra terjed át, tehát a tasak alapjától távol a megbetegedett szövetnek peripheriájában, a miről ezek után azonban szó sem lehet.

Ezen képek továbbá azt is mutatják, hogy a fogkövek eltávolításával a gyógykezelésnek számlájára még igen keveset tettünk. El kell távolítani az egész sarjtömeget, melyeket kevésbbé érhetünk el edző szerek által, sokkal inkább azonban villamos égetővel, vagy éles kanállal.

Igen nagyszabású működést fejtett ki az orthodontiai osztály. Ennek munkálataiból a következőket találom kiemelendőknek. Kunért (Breslau) az ,4ng7£-systemának hibájául rójja fel, hogy az tudományos szempontból kifogás alá eshetik, a mennyiben az főképpen a fogaknak a mesio-distalis viszonyát, nem pedig az állkapcsoknak alakjára és egymáshoz való viszonyát veszi figyelembe. Ezen módszernek ennek daczára megvan a maga praktikus értéke. De egészen jól megfelelhetünk úgy a praktikus, mint a tudományos követelményeknek azáltal, ha az eddigi, Angle által is elfogadott osztályozást combináljuk, minek következményeképpen az Angle-íé\e methodus praktikus értéke emelkednék s a bevezetendő kezelésre is egyúttal megadatnék az útmutatás, még pedig a legtöbb esetben.

Angiénak azon tételét, hogy a természet az első molarisok beállításánál a legnagyobb gondossággal jár el, különösen pedig a felső I. molaris elhelyezésénél sohasem tévedhet, absolut tarthatatlannak kell nyilvánítanom. Nincs semmi alapunk arra, hogy épen a felső I. molárist fogadjuk el, mint