Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1909-09-01 / 3. szám

111

hogy a fogorvosnak teljes orvosi ismeretekre van szüksége, ha feladatának, a száj- és fogak egészségben tartásának, orvosi kezelésének meg akar felelni. Hiszen mi magyar orvosok fogorvost elméletben, törvény és törvényen alapuló rendelet szerint másként nem is tudunk képzelni, mint teljes orvosi ismeretekkel. Hiszen nálunk nem-orvos fogász nem is létezik, mert sem német, félig orvosi ismeretekkel biró Zahnarzt, sem francia Chirurgien-Dentist, sem angol, amerikai D. 0 S.-t képező iskolák nem léteznek.

Mennyire főlényben vagyunk elméletben más kulturnépekkel szemben, pl. a németeknél Breitbach dr. követelésképpen kéri kimondani, hogy a fogorvos-specialista ugyan olyan feltételek mellett nevezze magát szakorvosnak, mint más specialista orvos.

Így vagyunk elméletben, de a gyakorlatban, hogy állunk? „A müveit külföldön többnyire nem orvosok a fogászok“ mondja egyik legjelesebb orvosirónk, de sem a mécaniciennek Franciaországban, sem a Zahntechnikernek Németországban, nem jut eszébe, hogy hogy ő fogorvos. Mii,den orvoslási előképzettség nélküli technikusnak no még kevésbbé borbélynak, kovácsnak stbnek nincs módjában, hogy fogorvos legyen s ily működést folytasson. Mig a külföldön a kartársaknak küzdeniük kell, hogy egy rossz törvényt megváltoztassanak a közegészség érdekében, nekünk a törvény megtartása érdekében kellene agitálnunk hatóságoknál és hatósági orvoskollegáknál.

Hogy mennyivel irigylendőbb a mi helyzetünk a külföldiekénél Szabó dr. cikkéből látjuk, kinek hosszas tanulmányban „Die Zahntechnikerfrage“ kell igazolni, hogy a fogtechnikát stomaíologiától elválasztani nem lehet, hogy az orvosi tanulmányokat nem végzett fogtechnikus a száj és fogbetegségek kezelésében az orvost nem helyettesítheti s igy csak mint a stomatologus segédmunkása (úgy mint a bandagista az orthopedistáé) élhet meg, miután a szájban semmiféle beavatkozást nem végezhet. Az A. S. I. elhatározta, hogy dr. Szabó ily irányú javaslatát a kormányokkal közölni fogja.