Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1909-09-01 / 3. szám

HIRBK.

A XVI. nemzetközi orvoscongresszus lezajlott. A magyar orvosi kar ünnepi hete. Karunk legnagyobbjai adtak egymásnak találkozót a mi gyönyörű fővárosunkban, amelynek szépségeit csak igazán most ismerhettük meg mi is, midőn az azokat elragadtatással dicsérő külföldieknek bemutattuk. Szép volt ez az ünnep! Fényéből nem fog elvenni semmit, ha utólag árnyoldalait is bírálat alá veszszük. A congresszus a klinika jegyében folyt le; értsük ezalatt, hogy a gyakorló orvosoknak ezrei absolute ki voltak zárva a reprezentatív tisztségekből. Az emiatt mutatkozó elégüleílenséget fokozta az a körülmény, hogy azon collegák, akik nem voltak tagjai a központi bizottságnak, statutumszerüleg ki voltak zárva az összes sectiókban tartott külön estélyekről. Pedig természetes hogy mindannyian igen szívesen töltöttek volna egy estét azon külföldi kartársak társaságában, akikkel külföldi utazásaik alkalmával megismerkedtek. Ezen kellemes találkozás elmaradásának okát azonban találják meg kedves magyar kartájaink saját közönyösségükben és fukarságukban. A vendéglátó bizottság felszólította az egész ország fogorvosi karát, lehetővé akarván tenni a sectió összes tagjainak a fehér asztalnál való találkozást, de alig egy-ketten nyitották ki ebben a vendégszeretetéről hires országban erszényüket.

Nagyobb baj az, hogy a sectió ülésein sok volt a színes frázis és üres theoria és akik gyakorlati ismereteiket növelni jöttek föl a congresszusra, bizony csalódottan tértek haza. A németek távolléte erősen megérzett a congresszuson. Pedig azok még mindig keresik a kiegyenlítést és sehogy sem birják megérteni, hogy miért nem akarjuk mi őket elismerni kartársaknak, mikor hazájuknak törvényei őket kartársainkul qualifikálja. Például Prof. Jessen Strassburgból folyó évi