Fogorvosi Szemle, 1908 (1. évfolyam, 1. szám)

1908-12-01 / 1. szám

42

fogtechnikus között, ne várjuk, hogy a hivatalos körök ezt tudják. Hogy a hivatalos körök miképen vannak tájékozva ebben az ügyben, mutatja a következő eset. Néhány évvel ezelőtt egy fogorvosküldöttség tisztelgett az akkori belügyminiszternél, kérve őt, hogy a fogtechnikuskérdésben hozzon igazságos döntést. A kegyelmes ur végig hallgatta a küldöttség vezetőjének szép beszédjét és megígérte, hogy tanulmányozni fogja az ügyet és igazságos döntést fog hozni. Másnap a kegyelmes ur felkereste váczi-utczai fogtechnikusát és tőle kért ebben az ügyben informatiót. Természetesen a fogtechnikus, aki a jelen viszonynyal nagyon is meg volt elégedve, arra kérte a minisztert, maradjon minden úgy, ahogy van, kár rajta változtatni. És mi fogorvosok várhattuk az igazságos döntést.

Ez ugyan csak egyike azon kis eseteknek volt, a melyekkel azok, akik evvel a kérdéssel foglalkoztak, gyakran találkoztak. Sokkal nagyobb esemény volt az 19Ő5. év végén történt fogorvosi gyakorlat adományozása, a mikor 6 fogtechnikus, királyi kegyelemből, az akkori kormány előterjesztésére, noha ehhez semmiféle qualifikatiójuk sem volt, fogorvosi gyakorlatra bocsájtattak. Igazságos akarok lenni és kijelentem, hogy egyes esetek már az előző kormányoknál is előfordultak, de ezek csak későbben jutottak nyilvánosságra. A tömeges adományozás napirendre hozta az ügyet; a parlament, a napisajtó és a közvélemény támadásának súlya alatt kénytelen volt az akkori kormányelnök, Tisza István gróf tisztázni magát és a nála megjelent küldöttség előtt hivatkozott ez ügyben való járatlanságára. Szószerint ezt mondta : „Uraim, engem tévesen informáltak és politikai barátaimnak pressziója elől ki nem térhettem. De Ígérem, több előterjesztés nem történik.“ Pedig akkor a belügyminiszter asztalán még 80 kérvény feküdt és ezek mindegyikét hatalmas protektorok támogatták. Ha akkor oly spontán nem tör ki az elkeseredés és a fogorvosok összetartása nem domborodott volna olyan erősen ki, ma nem 6, hanem 86 qualifikátió nélküli egyén űzhetne fogorvosi gyakorlatot. Amit akkor az egész orvos • társadalom összetartása megcselekedett, azt meglehetne csele-