Fogorvosi Szemle, 1908 (1. évfolyam, 1. szám)

1908-12-01 / 1. szám

23

sebb vérzésre ezen műtétnél mindig el lehetünk készülve. A regis submaxillaris laterálisán eső részében végzett ily beavatkozásoknál pedig az artéria maxíilaris externa és a vena fa:ialis anterior átmetszése és lekötése válik sokszor szükségessé.

Az utókezelés a sebészet általános szabályai szerint történik és ennek folyamán azt látjuk, hogy — ideje korán végzett megnyitás esetén — még ha nagy csont felületek is voltak lecsupaszítva, a gyógyulás nekrosis nélkül bekövetkezik. Természetes, hogy a beteg fog, mely a folyamat okozója volt, a szájzár megszűnése után azonnal eltávolitandó, ha a conservativ kezelésre mutatkozik még esetleg kilátás, úgy nagy óvatossággal ez is megkísérelhető.

Az e) alatt leirt phlegmon sous-masseterien-nél a megnyitást két metszés eszközöli. Egyik a járomiv fölött a musculus temporalison át hatol a mélységbe, a másik a vestibulum orisból az állkapocs elülső szélének megfelelőleg az állkapocs a mellső felszínére hatol. Szükség esetén ehhez még egy külső metszés csatolható, mely a masseter rostain hatol át.

A fentebbiekben vázoltam az alsó állkapocs periostitiseinek különböző formáit és szükséges operativ beavatkozásokat, mindezek leírásánál főleg a saját tapasztalataim alapján indultam. A periostitisekhez és ostitisekhez szövődő következményes bántalmakra, mint fog-fistulákra, nekrosisokra és ezek therapiájára ez alkalommal nem terjeszkedtem ki, valamint csak épen megemlitettem a periostites mandibulae legsúlyosabb, életveszélyes complicatióit is, mint a sepsis, pyaemia és meningitis. Mindezekre nézve az a meggyőződésem, hogy annál ritkábbá fognak válni, minél előbb és minél alaposabban használjuk periostitiseknél a sebészi kést.