Floridai Bajtársi Híradó, 1985 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 1. szám
6 is szépen ragyogó szerével.- B. 'arga örvezet# megállt es felém fordulva mondta be a nevét;-Dobsina.-Kassai tiszthelyettes huncutul mosolyogva nézett felém s kérdezte ; Mit tetszik ehhez szólná ?- ^álsszommat még ki sem mondhattam, mikor a sörényét felemelte s mutatta a nyakán az MH koronás bélyeget ymajd hozzátette; Erre nagyon tessék vigyázni,mert eq a dobszai °zilágyi nagyságos iir istállójából veié.- Ü nsgyon szereti a szép 1©vakét és ilyeneket nevel, mint a Dobsina. Ezután a bemutatás után elhatároztam, hogy a mezöhegyesi ménesből származó Dobsinát a ^attyu mellé hát8slovamnak veszem,- A ^sttyót spósjelöltemtől kaptam, hogy 8 németek azt is el ne vigyék, mint a többi lovát.Ettől a korai novemberi naptól a Dobsin8 igen hozzám nött.^égig vitt a Hernád és 8 ''ág völgyén, a zimankós téli hófúvásokon, a csontfagyasztrf hideg napokon.Lovászom, Szálai *jani nakkOBhotykéról és Brógli Pista Sárospataktól kezelték a két hát8slov8met és,^ kocsilovsfcat a ‘‘■'átort és Boszorkányt.Ok mint igazi lószeretö emberek mindent megtettek, hogy a lovak a kegyetlen időkben is istállót kapjanak s megfelelő táplálékuk meg legyen. .... Már Cseh-Morv8 országban voltunk és 194-5 április vége felé tartottunk a naptárban. A zöld lucerna érett kinn a mezön és igy a kegyetlen tél után a szűkös takarmányozásból a lovaknak is elérkezett a hét bö esztendő. A dolog úgy adódott, hogy engem április 25*-én"azonn8li”rádió paranccsal Prödlitzböl a 24.-es hadosztálytól áthelyeztek. Gyorssn kellett intézkednem, emberekkel, lovakkal, mert a gépkocsi mér menetkészen berregett szállásom előtt.- Szomorúan hagytam ott emberimet, kikkel már október óta együtt voltam, tűzben, fagyban, esőben és serben.De hasonlóképpen nehéz volt megvállni kedvenc lovaimtól is.- Mig két Itatás lovammal intézkedhettem volna sx utánam szállításáig, parancsban adtam a fogatos altisztnek és a lovászaimnak is;"ügy vigyázzatok a lovakra, mint üzemetek fényére ."- Megveregetve a Dobsina és a Hattyú nyakát, máris ugrottam a gépkocsiba, mely száguldott velem felet felé... ÉJ) állomáshelyem Prodlitztöl körülbelül 18-20 kilométerre volt s itt bizony mindig erősebben és erősebben hallatszott a mieink és a szovjet csapatok harci zaja. Ez még a gépkocsi bugását is igen sokszor felülmúlta • A Dobsinával 194-5 januárjában a felvidéken. /Tóth K.csö.g.fhdgy.felv./ A város előtt meg kellett állnunk, mert épen egy kisebb amerikai lé^gi egység porolta végig s házakat.- Még a füst, a por alig ült el, mar is behajtottunk a bombázott városba.^8msr megtaláltam a parancsnoksági épületet, mely egy nagy enelete» iskola volt.- Éppen akkor hurcolkodtak vissza az irodádba, miután a légiveszély elmúlt.- A jelentkezési formaságokon tólesve, megkaptam úi beosztásomat. Elődödet már nem láthattam, mert az közben kórházba került.- kezdtem ismerkedni a teendőimmel, valamint beosztottjaimmal.- Dem sok idő telt el,-már is beszól*-
