Floridai Bajtársi Híradó, 1984 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 2. szám
f^Ias^tott engedi Bodur főhadnagy úr erre a gyalogsági gyakorlatra, mikor én tusér voltam s inkább lövegekkel tudtam rendelkesni, nem pedig gyalog rohamozni. Újabb tanácskozás következett s láttam , hogy a nap is erősen halad lefelé az értjén.- Mér a sugara nem volt olyan er<5s. . A harnadik támadásba - gondoltam- minden tudásomat bele kell adnom mert ha a sikertelen támadásaimat megtudja osztálytisztem, meg nem éllhatok majd előtte. Velem szemben kétszeresen szigorú volt addig is, úgy tapasztaltam. De ezt csak szeretetböl tette, azt is jól tudtam.-Dele lendültünk a harmadik támadásba s mindenünket beleadtuk s úgy orditottunk a rohamnál, hogy azt mfe Zircen is meghallhatták.- Elfoglaltuk harmadszor is a géppuskis fészkeket. 3ajnos,döntnöküpk a harmadik támadásunkkal sem volt elragadtatva.- Elcsigázva indultunk le a kiindulási helyünkre.- ^ogy mi is volt a rossz • a három támadásunkban, sohasem tudtuk kitalálni. '■Távcsövei figyeltem, hogy jár fel- s alá °zemenyey alezredes urunk s várja a negyedik támadásunkat.- In azonban védelemre rendezkedtem be a jól rejtő horpadásban az akácfasor védelmében.-Elöl járöt, két oldalt biztositás szintén. -Így pihentük a harei fáradalmakat. Most már igazán nem szabad elsietni a negyedik támadásunkat, mert talán had*»gy avatásunkig kell majd a dombot állandóan rohamoznunk. Az éhség is elővett bennünket, ^em is csoda ilyen nagy harcitevékenységek között. —gy pár szakaszbeli &gyes hadapród eltűnt, majd nemsokára friss krumplival s kukoricával tértek vissaa. M8jd újra fordúltak s újabb rakománnyal téifcek meg.- Tüzet raktunk s elkezdtük a kukoricát nyárson sütni, majd mikor m&r volt elég parázs, az alatt meg a krumplit sütöttük.- Kellemes illatokat lengetett a szél körülöttünk. A döntnök sétálgatott a dombtetőn s várt egy darabig, ^ajd egyszer csak eltűnt a szemünk elöl.-Kezdett alkonyodni s a krumpli és a sült kukorica is elkészült. Kezdtük azt fogyasztani jóizüen. Ba már a támadás nem sikerült, legalább a rögtönzött vacsorával elégitsük ki magunkat.Váratlan támadást már nem kaptunk s igy pihentünk jólakottan a fasor védelmében.- A horizont szélén látszott már a natancsszinü napkorong, hogy búcsút vegyen tölünk.- Egyszer csak a nagy alkonyati csendben egymásután dördültek el az aks ütegek valahol, hogy lövéseikkel jelezzék; a gyakorlat befejezödött.-Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel. Mikór már semmi féle meglepetéstől nem kellett tartanunk, a vázlatomon megtaláltam azt a pontot, ^hová szakaszommal be kell vonulnom a gyülekezési háyre. Egymásután érkeztek meg az aks alakulatok, Mi Olaszfalun áthaladva jutottunk el oda.- A sötétben ki lehetett venni a vezérkar sziluettjét is. hallottuk a hangját vitéz kisbarnaki ^arkas vezérörngy ü?nak. Mint 8Z Akadémáaa parancsnoka elismerőleg s dicsérettel szólt hozzáik. I^ajd azt is közölte, hogy az éjjeli meneteléssel be is fejeződik gyakorlatunk. j-ünden alakulat a szálláshelyére vonulhat. Meg folyt 8z Akadémia parancsnoknak beszéde, amikor a sötétségben egyszer csak megjelent Eagy xaszi a négy emberével.- Odahivtam magamhoz hogy megkérdezzem,- mi is történt velük2- Tsszi válaszolta, hogy ö addig adta a fácánhangokat, mig egy nagy szakadék széléhez nem értek. Ez teljesen elszakította őket a szakasztól. Egy aztán ügyesen cserkészve addig mentek, mig egy erdöÖh házához nem érkeztek.- °tt finom tejet, vajat és friss- kenyeret kaptak, majd levetkőztek, napoztak és aludtak, illetve várták, ^ogy mikor lesz vége a gyakorlatnak, hogy bevonulhassanak.Ok is hallottak az ütegek lövéseit s felszerelve annak irányába elindultak sigr e*rkextek meg.-^Bzép napsütöttek voltak, hisz két, napig csak ettek- ittak, napoztak, fürödtek és aludtak^- Biztosítottam xaszi barátomat, hogy erről hrllgetni fogok, mint a sir s nem fogja megtudni osztálytisztünk,Bodur főhadnagy úr. * Bzép volt a Ludovikás kihelyezés, a gyakorlatok s még ma is 4-5 év 10.
