Floridai Bajtársi Híradó, 1984 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 2. szám
Szemlére készültünk. M A lovassági szemlélő jön, eloszor lóháton, aztán gyalogosan szemeiéi majd meg minket. Két héten ét gyakoroltunk. A léhátas szemlénél nem is volt baj» nagyszerűen ment minden. Délután gyalog álltunk ki a körlet elé, hogy díszmenetben masírozzunk a szemlélők előtt. Köpenyben hosszé kardokkal sorakozva, -^'isö sorban ^agy Ivor, hoszszó lapaj gyerek állott és pontosan a szemlélő előtt megbotlott, elvágódott és az utána következő sorok, mintha lekaszálták volna réti virágokat, égy oalottak öszze. A szemle után faggattak bennünket, hogyan történt, ft terület sima, sehol egy gjárönygy, hát hogy történhetett ez a baleset, Ivor igy védekezett.- Kerem én fövetés után a balszemem sarkából láttam csak,hogy az éton(|elöttem egv szalmaszál fekszik, de már nem volt időm kikerülni, elöszor Tujner Jóska botlott meg és akkor már nem lehetett az egyensúlyt megmenteni... Az egész laktanya ezt nevette. Ez; alkalommal azonban nem támadt nagyobb baj. mert gyalog történt, ^a lóháton történt volna nem usstuk volna meg bezárás nélkül, igy azonban a parancsban csak annyi volt, hogy a szemle jól ment, de ha huszárok is vagyunk azért a gyalogrukkol ót is meg kell tanulni és bár a huszár lován biztosabban mozog, de szért a gyalogmenetben is kell gyakorolni.... Sok idő eltelt közben. Először a lovainkat,aztán az országot is elvesztettük. Odakint hányódtunk az országutakon a Rajna és a Luna között. Lgyszer az országúton rámtülkölt egy teherautó, Tujner Jósk^ ült bent az amerikai autóban. ueginvitált egy kis báré tságos_beszélgetésre és ebédre a repülőtérre, ahol dolgozott.- .Látod, most milyen hasznát veszem annak, hogy a huszároktól átkérezkedtem a gépkocsin szállított pékekhez, megtanultam teherautót vezetni és az amerikaiak mindjárt felvettek gépkocsi vezetőnek, kapok jó ellátást, cigarettát még közben kicsit feketésni is lehet, hát mondd mire m ennék, ha mondjuk lovagolni tudnék, igaz ? A trieri Porta Nigra előtt találkoztam Tujner Jóskával újra.Azonnal beültünk a Kapóién kávéházba és Jóska mesélni kezdett. .... hogy kerültem el a teherautóktól, érdekes története van.Az állomásrról vittem ládákat a PX-be, nem a szokásos úton hajtottam, azt amikor a pirostéglás köhidhoz értem mór messriröl láttam, hogy nem férek ét áLatta. Velem volt az őrmester is, az káromkodott, hogy most fordulhatunk vissza és legalább harminc mérfSides kerülő. Intettem neki. hogy nem oda Buda., van itt ^sz, barátom, csak figyelj ide koma. **kkor már húsz szót tudtam amerikaiul, de ezért az őrmester mindent megértett és várt, hogy mit csinálok.Csak intettem neki, hogy figyeljen, lemértem a híd nyíllását éjfráttam, hogy csak éppen egy incs ami miatt nem tudunk átmenni alatta. ■°e hát van itt ész, a regi iskola példa elevenedért nef előttem, szépen leeresztettem mind a négy kerékből annyi levegőt, hogy'átférjünk, biztonság kedvéerút még kicsit többet is. Igaz, hogy a kerbekel: nagyon trotyli módon álltak, de néhány méterről van csak szó. Jíz őrmester megértett, veregette a villám és dicsért, cigarettát adott, mégegyszer megmértem a distancot es minden stimmelt. Lassan elindultam és egyszer csak sikálja ám a tetőt a hid és potyogni kezdenek 9 téglák... el sem tudod képzelni, hogy mi történt, nem hiszed el, a szél odafájt egy szalmaszálat és azért akedt meg a kocsi.Kern hiszed el ?- pedig igy van, mert újra lemértem a distancot és minden stimmelt, a bizottság kijött azok is mértek és csodálkoztak, hogy miért nem fért át a kocsi, mondtam, hogy a szalmaszál,