Floridai Bajtársi Híradó, 1984 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1984 / 1. szám

2 “mindenki akár Kolozsvárral, akár Bostonból jön haza. Mondhatom, hogy ez vágyálom'lehet, de kivárni szép.! Tudom, hogy szívetek tele van vággyal a régi hezs iránt még akkor is. ha időnként dél érzitek magatokat és ápoljátok az összetartozást. ^gy látom, hogy ez éltető elemetek. Ki itt, Ti ott még élünk. Gondolatban na­­gvon közel, a valóságban nagyon messze vagyunk egymástél. Bár nem a nagy távolságok, hanem az országhatárok választanak el bennünket. Tőlünk alig 15 km-re van Burgenland és mégis milyen messze van". - <JÓ barátom, tiszt­­társam,-hadifogoly és börtöntársam levelét többször átolvastam s ennsk so­rsiból minduntalan kisugárzott, hogy a régi bajtársi kapcsolatok megma­radtak. Azt semmiféle hatalom, párt, távolság, idő sohasem tudja megsem­­misiteni.- Mi akik a szalad földön élhetünk, tartsuk köt élességünknek, hogy a bajtársi kapcsolatokat tobábbra is hűen ápoljuk. legyünk sokat együtt, mig erre s földi életünkben lehetőségünk kínálkozik.'Az otthoni jébarátaink­­kel, bajtérsainkkal pedig tartsuk ezt a bajtársi kapcsolatot, mert mint az idézett levél is bizonyitja, azt igen sokan megérdemlik, az elszskithatat­­lan lánc igen erős még ms is. * * * /csend-ör-szem/ * ♦ x('üry Lajos ; SZENZÁCIÓ A MESTER UTCÁBAN . A Kiskakuk vendéglő vadszőllövel befutott kerthelyiségében Lossó Lőrinc és bandája egész este nekünk hízta ezt a nótát, "Zsindelyezik a kaszárnya'tetejét, Mind elvitték a legények elejét..." Egy kicsit elsiettük ugyan a dolgot, mert még nem a bevonulásra, hanem csak a sorozásra készültünk. Néha virágos jókedvünkben aggodal­masan gondoltunk arra, hogy mi történik akkor, hogyha mégis valami­lyen oknál fogva nem válunk be katonának. Fiatalok voltunk, egészsé­gesek. tele erővel ás vidámsággal, mégis, pállottuk azt, hogy nagyon megválogatják a katonaanyagot, ^agy béke közepén éltünk és a sorozó orvos sokat visszautasitott, mert Sportszíve volt, vagy a szeme mi­att. hagy szégyen volt 8 szemünkben, aki nem vált be katonának. Apáink is egyre mondogatták^ hogy a katonaságnál csinálnak majd "embert" belőlünk. A lányoknak is megcsillant e szemük, amikor meg­hallották, hogy katonák leszünk. Fedig sokáig titokban tartottuk, hogy sorozásra megyünk. Két héttel előtte megkaptuk a katonai sorozásra a behivót és büszkén mutogattuk egymásnak ha találkoztunk, de a láncoknak nem akartuk megmondani. Csányi ^aci hígé azonban elmondta borbély A- rankának és másnap már az egész nyolcadik osztály tudta 0 teres Félne leánygimnáziumban. A legnehezebb alapvizsgáinkra nem mentünk olyon izgalommal, mint 8 sorozásra. t -heggel nyolc érakor, lehettünk vagy háromszázan e Kungária-óti elöljáróság udvarán. Jegenye magasra megnőtt szálas legények és duzzadó izmi, széles vállü vágóhidi munkások közt, szorongtunk mi diákok, talán tizenhatan. A kaput bezárták és amig fel nem esküdtünk ketonénak, addig nem lehetett kimenni. Äz udvar árnyékos oldalában, kőkockákon ültünk és néha valame­lyik erőltetve viccet mesélt, de ha nevettünk is, figyelmünk az é­­jpület felé fordult. ££y kövér őrmester iratcsomóval e kezében i—

Next

/
Thumbnails
Contents