Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-07-01 / 7. szám
2 felvidéki Méhész külözések árán is Magyarország méhészetét a külföld előtt is elismert magasságba emelték, mindazok összetett kézzel, tehetetlenül szemlélnék »ä darazsak garázdálkodását a méhesben!« Nem hisszük, nem merjük elhinni, hogy ti, fiatalok, ti ifjabbak apáitok örökét zsibárúsok kétes szándékának engeditek át! Nem hisszük, hogy meg nem rezdűl lelketekben az a hang, amelyen elődeitek szóltak tihozzátok, amikor a magyar méhészet szent otthonában kúfárok telhetetlen semmitmondását halljátok! Nem hisszük, hogy a megvetés érzése meg ne remegtetné sziveteket, amikor az erőszak, a terror, eszközével dol- dozók aknamunkáját látjátok. Oldjátok föl a béklyót munkás kezeitekről, tépjétek le a hályogot a szeme- Bfkről. s lássátok amit »látnotok« és hall- járok, amit »hallnotok« kell! ldefönt, a Kárpátokról szól gyönge szavam hozzátok, hogy azt a »szándékot«, amelyet a hozzánemértés művelni akar a magyar méhészek megnagyobbodott sokaságával, ne csak csírájában fojtsátok el, de el se hagyjátok vetni a mag- vat! Még gondolatában fojtsátok el a felétek irányuló orvtámadást, s nézzetek szét saját magatokon és válasszátok az irányító munka vezetőjét azok közűi, akik eddig is a méhészetért küzdöttek, akik eddig is már neves szóvivői voltak a magyar méhészek anyagi és erkölcsi javulásának, boldogulásának és akik nem jelszavakkal, nem üres fenyegetéssel, nem a terror eszközével, nem a hozzánemértés ügyetlen takargatásával szédítik el az újo- nan érkezőket és hiszem, hogy a külföld előtt is elismert magyar méhészetünk megint méltó lesz régi hírnevéhez! Paál Ádáiti. Frisspetéből 16 napig tart tehát az anyaneve- lés, az álcából pedig annál rövidebb ideig, minél idősebb az, vagyis a kétnapos álcából 14, a 3 naposból 13 nap múlva kel ki az anya. Természetes, hogy ez az időszámítás csak a normális viszonyok között fejlődő, jónépességű törzsekre vonatkozik. Kedvezőtlen időjárás esetén a kikelés 1—2 napot késik. £z a család természetes meganyásodása, amely processus sokesetben észrevétlenül történik meg. 2. Az anyásítás. mindazokat az eljárásokat, amelyek a család elveszett, vagy megsemmisített, vagy más okból eltávolított anyjának pótlására irányúinak, anyásításnak nevezzük. Az anyásításnak többféle módját ismerjük, de nagyjában 2 elnevezéssel jelöljük meg a művelet eszközét. Nevezetesen anyásítunk 1, fejlődés alatt levő és 2., kifejlett, termékeny anyával. A mondott két eszköz fölhasználását és az ebből folyó eredményt illetően nagyon eltérők a vélemények. Vannak hírneves méhészeink, akik a természetes eljárásnak a törhetetlen hívei, s azt vélik, hogy csak a petéből (vagy a néhány napos álcából) származó anyásítás révén juthatunk életerős, munkabíró nemzedéket Anyasági állapotok a méhcsaládban. III. Az anyátlanság megszűntetése. 1. A természetes meganyásodás. (Folytatás.) Mihelyt valamely család árvaságát észrevettük, nyomban hozzáfogunk az anyásításhoz. De lássuk előbb a természetes állapotot. Ha van a családban 2—3 napos hasítás, abból csakhamar kiválaszt a nép a család népességéhez viszonyítottan 4—8 álcát (minél erősebb a törzs, annál többet) és anyaneveléshez fog. A méhek a kiválasztott álcák celláit kiszélesítik és a makktokhoz hasonló, öblös, kényelmes fészket építenek fölé. (Dajd az álca intenzivebb fejlesztésére szolgáló péppel bőségesen táplálják. Nyolc nap múlva annyira fejlődött az álca, hogy a nép az anyabölcsőt a makk alakjához hasonlóan megnyújtja, végűi befödi. A befödött anyabölcsőből a 7.-8. napon kikel az anya, s kedvező, vagy adott viszonyok között a kikeléstől számított 2.-3. napon párosodik, s ettől az időtől 3—4 nap múltával petézéshez fog.
