Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1918-07-01 / 7. szám

J4 Fölsőmagyarországi Méhészegyesiííet, a Nógrádivá» megyei és a Sárosvár» megyei Méhészhör hivatalos lapja. Megjelenik havonkint egyszer.

Egyesületi tagok a folyóiratot tagsági dijuk fejében kapják.

Felelős szerkesztő:

NAGY GÉZA,

a Fm. Me. főtitkára,

Szatmár-Németl, Böszörményi-utca 23. Telefonszám: 424.

Előfizetési árak;

Egész évre.....................10 K — f.

Félévre

.........................6 K — f.

Eg

yes szám ára . . . — K 80 f.

Választ kívánó levelekhez, bélyeget kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza.

Tagsági és előfizetési dijak: Bagothay Sámuel, egyesületi pénztáros elmére: Szatmárnémeti, Békéssy Károly-utca 16. küldendők.

Visszhang a Tátrából«

Előttem fekszik a Felvidéki Méhész júniusi száma, s eltűnődöm annak a vezércikkén. Amikor elolvasásakor a végére értem, újra elolvastam. Elolvastam kétszer, háromszor, s valahányszor a végére értem, mindannyiszor azon gondolkodtam, hol is találkoztam én — y úrral? fDert, hogy találkoztunk, az tagadhatatlan, hiszen ugyanezt magyarázgatta nekem valamikor, s keserűen panaszkodott, hogy a méhészettel is úgy vagyunk már, mint a vadásztársasággal, amelyet halászok vezetnek, az iparosokkal, akiknek zenészek a vezetői és a gazdaemberekkel, akiknek politikusok, meg Írástudók a tanácsadói.

Igaz, hogy találkozásunkkor még csak a «levegőben* vezettek az «analfabéták* bennünket, de ma már «Írásban és szóban is.»

Ez az, amit nem jó szívvel lát az én öreg kortársam, akivel az 1910. évi vándorgyülésen találkoztam utoljára, Budapesten.

fTli már akkor is lassanjáró, kullogj öregek voltunk. fTli már akkor is elfáradtunk, amint a gödöllői méhészeti gazdaság lejtős telepét bejártuk, s igyeztünk az ifjabbak nyomában maradni ...

Azóta eltelt csaknem egy évtized ... Azóta vérzivatar járja át ezt az egész világot és azóta egy esztendőben hármat öregedtünk ...

Minekünk már nem fájhat, hova, kiknek a kezébe jutott »Ambórzy, Kriesch Grand öröké,« csak a mások, az ifjabbak, az utánunk következők tehetetlenségét sí- ratnók, ha le nem tudnák rázni az erőszakkal odavetett jármot, a ravaszsággal odacsatolt béklyót.

Kínos volna látnunk, hogy azok, akik cselekedeteikkel, szavukkal és írásukkal és verejtékes munkájukkal, sokszor hélTARTALOM: 1, Visszhang a Tátrából. (Paál Ádám.) — 2., Anyasági állapotok a méhcsaládban. — 3., néhány szó a kezdőkhöz. ((Dártoncsik Endre.) — 4., Ahol az ellenség járt. (A szerkesztőség.) — 5. emlékeztető. — 6., Pályázati hirdetés. (A Fölsőmagyarországi méhészegyesület.) — 7., Vidéki levelek. — 8„ Különféle. — 9., Szerkesztői üzenetek. — 10., Hirdetések.

Cikkeink csak a forrás (Felvidéki Méhész) megnevezésével vehetők át.