Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-06-01 / 6. szám
Felvidéki Méhésx. 5 koronát, végül a benépesítésre 1000 koronát adományozott. Ugyancsak támogatásban részesített bennünket a Munkácson székelő hegyvi véki miniszteri kirendeltség is, ahonnan 2000 korona segélyben részesültünk, hogy méhészetünket minél előbb beállíthassuk. Anyagi függetlenségünk biztosításához, megerősödésünkhöz hozzájárultak az egyesület területén működő törvényhatóságok is. így a többek között Ungvármegye törvényhatósága 50, Sárosvármegye 100, Szatmár-Németi 100 s végűi Ugocsavármegye 200 koronás segítésben részeltetett bennünket. Remélhető, hogy a többi vármegyei törvényhatóság hasonló támogatásban fogja részesíteni ifjú egyesületünket. Egyébiránt anyagi helyzetünkről a pénztáros úr fog részletesen beszámolni, s ehelyütt Csak annyit vagyunk bátrak bejelenteni, hogy egyesületünk hazafias kötelességének is eleget téve, a VII. magyar hadikölcsönből 1 drb 1000 koronás részt jegyzett, az alapító tagdijak terhére, amelyek alapszabályaink 20. §-a értelmében el nem költhetők, s csak kamatai használhatók föl. Az egyesület múlt évi ügyforgalma rendkívül élénk volt. Nem volt uap, amelyen 3—4 — 5 tag útbaigazítást, irányítást, fölvilágositást ne kért volna. Ügydarabjainknak a száma az 1917. évben meghaladta az 1000-et. A folyó évben pedig már ezideig is jóval fölül van a 800-on. Az irodai teendők tehát nagyon lefoglalták azt az időt, amely az egyesület működésének a másirányú fejlesztésére volna fordítható. Meg kell nyugodnunk, bele kell törődnünk egyelőre a változhatatlanba amelyet a béke áldásos idejének előbb utóbb történő bekövetkezése majd csak eloszlat azzal a körülménnyel, hogy akkor nagyobb munkaerő áll majd rendelkezésre. Enyiben kívántuk beszámolni az egyesület múltévi, alig hat hónapra terjedő működéséről. Azt hisszük, igentisztelt Közgyűlés, hogy a kezdet nehézségeinek a leküzdésére és anyagi függetlenségünk biztosítására irányúló törekvésünk részben meghozták a várt eredményt. Hogy ez teljes egészében nem sikerűit, nagyban hozzájárúlt ehhez az a körülmény, hogy háborús drágaságokkal, különösképpen pedig a nyomdai és a papírárakkal nekünk is meg kellett küzdenünk. Reméljük azonban, hogy lassanként leküzdhetők lesznek azok a kivételes nehézségek, s anyagi függetlenségünk csakhamar biztosítható lesz. Tisztelt Közgyűlés! Rövidrefogott beszámolónk befejezéséül kedves kötelességünknek teszünk eleget, amikor megemlékezünk önzetlenül munkálkodó vezetőinkről, akiknek támogatása nélkül, akiknek a fáradhatatlan közre- munkálása nélkül, ezt a szép eredményt el nem érhettük volna. Szólunk elsősorban nagyrabecsűlt elnökünkről, báró Kende György úr Öméltóságáról, aki mindenkor nemcsak erkölcsi támogatásban részesítette egyesületünket, aki nemcsak szószólója volt mindenkor ügyünknek, lent és fönt egyaránt, aki nemcsak fáradhatatlanúl vett részt minden igazgatósági ülésen, s közbenjárásával biztosította a törvényhatóságok és az állam segélynyújtását, hanem akkor, amikor arra szükség volt, készségesen sietett az egyesület anyagi támogatására is, amit fényesen demonstrál az a tény, hogy legutóbb is, hogy szaklapunk zavartalan megjelentetésének a céljaira 3500 korona előleget volt szives engedélyezni. Mindnyájan érezzük annak a messzeható jelentőségét, hogy illustris elnökünk vezetése mellett a Fölsőmagyarországi Méhészegyesület csakhamar arra a piedesztálra fog emelkedni, ahol az ország többi méhészegyesületei szolgálják a magyar méhészet ügyét. Mindnyájunk osztatlan érzésével szólunk tehát akkor, amikor szerény szavakkal hálás köszönetét mondunk nagyrabecsűlt elnök Urunknak, s kérjük Öméltóságát, hogy magas pártfogásában továbbra is részeltetni szíveskedjék bennünket, s legyen közöttünk úgy mint eddig, a jövőben is, mi pedig szerény tehetségünkkel, de annál nagyobb munka- szeretettel és annál odaadóbb munkássággal szolgáljuk nagyrabecsűlt vezérlete alatt az egész Fölvidék méhészetét. Nem mulaszthatjuk el, hogy meg ne emlékezzünk Bodnár György kir. tanfelügyelő úrról, egyesületünk alelnökéről, aki soha nem tapasztalt odaadással és közremunkálással segíti egyesületünket a megerősödés munkájában. Jórészt alelnökünknek köszönhetjük, hogy a vármegyei méhészkörök gyors egymásutánban alakúinak meg működési területünkön is, s a kir. tan- felügyelő úrnak köszönhetjük, hogy Szatmár- vármegyében tagjainknak a száma maholnap eléri a 400-at. Olyan beszédes szám ez, amely fényesen igazolja az alelnök Urnák a megala- kűláskor tett ama nagyjelentőségű ígéretét, hogy szóval és tollal szives harcosa lesz ügyünknek. Köszönetét mondunk Mihály Ferenc kir. s. tanfelügyelő Urnák is, aki — bár kevesek által tudva — de annál eredményesebben szolgálta egyesületünk ügyét, s akinek a nevéhez szorosan hozzáfűződik a Fölsőmagyarországi Méhészegyesület megalakúlása, melyet már az 1914. évben jórészt ő indított meg. Körlevelére biztató válaszok érkeztek a tanítóság köréből,
