Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-02-01 / 2. szám
6 Felvidéki Méhész. csak abban az esetben adtunk volna ki cukrot, ha a mézét föletetni szándékolt méhész ezt írásban kifejezetten kéri. Ezt azért cselekedtük volna, hogy a későn föletetett méhcsaládok bekövetkezhető pusztúlásáért a felelősséget magunktól elhárítsuk. Első táviratunkra a O. M. M. E. még csak nem is válaszolt, holott föladott táviratunkkal egyidőben írásban is előadtuk kérésünket. Megkeresésünk igy szólt: Az Országos Magyar Méhészegylet Tekintetes Elnökségének Budapest. A mai napon föladott táviratunkban csak röviden érinthettük egyesületünk tagjainak cukorszükségletét, miértis szabadjon ezúttal kifejtenünk, hogy a kért 200 métermázsa cukorra azért van múlhatatlanul szüksége tagjainknak, miután: 1., a Fölvidéken az 1917. év méhészeti szakán átvonúlt, hihetetlen ideig tartott szárazság akkora pusztúlást okozott a méhcsaládokban, mint talán sehol másútt az országban; 2., a legyöugült méhtörzsek oly minimális mézmennyiséggel mentek telelőbe, hogy tavaszi megmaradásukat, csak a korai föletetés biztosíthatja ; 3., miután tagjaink részére már az 1917. év augusztus elején a betelelésre kristálycukrot kértünk, de az ismert indokolással elutasíttatlunk, ígéretet kaptunk a tavaszi szükségletre vonatkozóan. Tagjaink számának megfelelően 200 métermázsa kristálycukornak lehetően december hónapra történő kiutalását kérjük. Egyesületünk működési köre kiterjed az egész Fölvidékre, s célja elsősorban az ellenség által földúlt méhészetek újrakel- tése, fölépítése, de mindenesetre és főként a Fölvidék már-már hanyatlásnak indúlt méhészetének a fölélénkítése. Számtalan megkeresés, könyörgés érkezik napról napra egyesületünkhöz, a tavaszi cukorszükséglet sürgős biztosítsa iránt, mérhetetlen anyagi kincs megmentése lesz tehát a kért 200 métermázsa kristálycukor kiosztása. De bennünket főként az a körülmény nyugtat meg, hogy a kiutalandó cukormennyiséggel a Fölvidék méhészetén nagyot segíthetünk. Itt említjük meg ismételten, hogy a a kristálycukor engedelmezéséről csak a napokban értesültünk a földművelési minisztériumban, s az onnan kapott információ betartásával kérjük részünkre a 200 métermázsa kiadását. Legyen szabad reménylenünk, hogy igentisztelt Címednek kiutalt 1000 métermázsa kristálycukorból egyesületünknek annál is inkább jut 200 métermázsa, miután a Tiszántúli Méhészegyletnek is ennyi jutott, s tagjainak a száma nem sokkal haladja meg fiatalabb egyesületünk tagjainak a számát. Kérésünk megújítása mellett teljes tisztelettel vagyunk : Szatmárnémeti, 1917. november 24.-én Kende György báró s. k. Nagy Géza s. k. elnök. főtitkár. Miután sürgönyünkre 8 nap múlva sem kaptunk választ, az O. M. M. E. indokolatlan és érthetetlen hallgatását tagjaink érdekében szó nélkül nem hagyhattuk, s ezért december 3.-án a következő — mostmár válnszfizetett — táviratot továbbítottuk: Országos Magyar Méhészegyesiilet Budapest, Üllői-úl 25. Másodszor fordulunk bennünket megillető kettőszáz métermázsa kristálycukor átutalása iránt Társegyesülethez, méltóztassanak válaszfizetett táviratunkra értesíteni cukrot mikorra várhatjuk, miután tagjaink sürgősen kérik, tekintettel arra, hogy a többi egyesület megkapta megillető részét. Fölsőmagyarországi Méhész- egyesülel. Eközben ol\ ástuk nehány szaklapban, hogy az Erdélyrészi, a Galántai, a Tiszántúli és a Szegedvidéki méhészeti egyesületek tagjaik arányában 50—200 métermázsát kaplak egyelőre papiroson. Most értesülünk, hogy a cukor csak tavasz- szal kerül kiosztásra. December 6.-án az O. M. M. Zí.-től a következő választ kaptuk : Fölsőmagyarországi Méhészegyesiilet Szatmárnémeti. Rendelkezésre álló cukor kiosztva, kívánságát nem teljesíthetjük. Országos Méhészegylet.
