Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-10-01 / 10. szám
14 Felvidéki Méhész — A méhszúrás. Ez a félelmes szó, melytől borsózik a kishitűek háta. Ennek a szónak hallatára a kezdő méhész idegein, a fejétől a kisújáig végigfut a hideg. Ez az a hatalmas szó, amelytől a ma úgy elburjánzott akarnokok vállbavetik a fejüket, a kezüket zseb- redugják, pedig méhet sem látnak . . . Kétségtelen, hogy fájdalmas, sokszor bizony könnyfakasztó a méhszúrás, de a gyávaságig való félés oktalanság. A méhszúrás ellen való védekezés nem szégyen, mint ahogyan nem «hőstett» a fői- gyűrkőzött karakkal való méhészkedés sem. Ez csak virtus! . . . A szúrás ellen való védekezés legegyszerűbb eszköz a háló. De kezünket és lábunkat (a nadrágon körösztűl) minden pillanatban fenyegeti a veszedelem. Különösen kellemetlen a szúrás akkor, ha földagad utána a kezünk, arcunk. Egyik hatásos védőeszközről emlékezünk meg itt. Vegyünk ki a lúd (pulyka, vagy vadlúd) szárnyából egy szál tollat, s annak a tollatlan végéből (amelyből őseink az írótollat faragták) vágjunk le 10—12 centiméternyi darabkát. Most faragjuk meg a lúdtollat úgy, hogy mind a két vége nyitott legyen. Az igy elkészített tollat mindig magunknál tartsuk. Ha megszúrt a méh, húzzuk ki a fulánkot, vegyük elő a tollat, az egyik végét szorítsuk jó erősen a szúrás helyére, a másik végét fogjuk a szánkba, szivjúk erősen, mindaddig, mig a szúrás nyílása fölött kibugyan a méreg. Ha olyan helyen kaptuk a szúrást, ahova magunk nem férünk, másodmagunkkal végezzük az operáciát. — A sonkolyosok. Mint a nomád- életü, félvad néptörzs, indúl őszi «vadászatra» a sonkolyos. Lengyelországból eredő szokás ez. A lekénezett méhcsalád lépesmézét a csúcsánál kézenfogva föld- hözcsapott kasból — 3—4 hectós hordóba gyömöszölve viszi vásárra a pólisi. Ezt a született árdrágító, aki nem boldog, s nem üdvözöl, ha embertársát néhány garassal be nem csapta. Az idén szokatlanul sok levél panaszkodik arról, hogy a pólisik már nekifeküdtek az alkunak, s kilónkint 11—14 koronát kínálnak a lépesmézért. Kérdeztünk egy pólisit, mennyiért adná kilóját a lépesméznek? — Huszonnégyér, kérem — felelte rezignáltan a lengyel, s szó nélkül, további kérdezés nélkül, tovább ment. így lesz drága a méz! Áwític&ztőL Többeknek. Nem győzzük eléggé kérni, hogy azok, akik tőlünk választ kérnek, küldjenek bélyeget. Ezúttal kénytelenek vagyunk üzenetünkhöz fűzni azt a kényszerű elhatározásunkat, hogy aki bélyeget, vagy válaszos levelező-lapot nem küld, annak a levelére nem felelünk. Schmidt Lajos (Bánát). Legközelebb esik a Délmagyarországi. Háború előtt német szövegű cikkei is jelentek meg hivalos lapjában. Az újra megindított »Méhész« egyelőre csak magyar nyelven jelenik meg. Barta. Sajnáljuk, de társegyeületeink egyikéről sem szolgálhatunk fölvilágositással. Erről maguk az egyesületek sem nyilatkoztak soha, ha csak az ultramodernek közül valamelyik meg nem teszi. Plébános (Ung.) Próbánk, kutatásunk eredménytelen maradt, amint azt előre megjósoltuk. A háború ideje alatt nem is lesz kapható. Fölsőtiszavidéki. E. L.-nak önálló méhészeti szakmunkája nem jelent meg, de irt annyit, hogy két kötetben sem férne meg. Hagy B. B.—r. Dehogy méhész, kérem, dehogy! Hiszen éppen ez a szomorú és a baj! Ez a sok kellemetlenkedésnek az oka. Paródi méhész. A Dunántúl két méhészeti kerület van. Az egyiknek a székhelye: Kaposvár, (vezetője: Körmendy József), a másodiknak Győr a székhelye, kerületvezető: Bucsy fenő. F. K. Homoród. Műlépprés a háború utánig nem lesz kapható. — Egyébként a »Többeknek«, alatt irt üzenetet szives figyelmébe ajánljuk. Szabó János. Ax anyátlan törzset — ha »egyébként« is gyönge (ugyebár, az egyébként alatt mézet kell értenünk ?) meganyásítani fölösleges buzgóság. Egyesítse cf leggyöngébbnek vélt családjával. Szombathely. Nem hozzánk tartozik. Forduljon kérésével az Országos Magyar Méhész-Egyesülethez. Borzsai Elek, A levélhez bélyeget nem csatolt, azért nem válaszoltunk. Egyébként sem aktulis már a dolog. Kezdő Méhész. Számtalanszor megüzentük már, hogy névtelen levélre nincs válaszunk. Főgimzáziumi tanár. Budapest, Földművelési minisztérium, méhészeti ügyosztály. Kárpáti Méhész. 1. Nem vált be, mert már a kaptár alakja sem felelt meg a méhek természetének. — 2. A keret túlnagy. — 3. A vándorlásra csak alacsonyra szabott kaptárok felelnek meg. 4. Drótoznia kell föltétlenül. Esperes-lekész. Alkalomadtán sorát ejtjük. Üdv.! Szabados B. E—r. Az első kiadás 1895. évben jelent meg. Természetesen hamar elfogyott, s ma már aligha talál eladót. Kunsági. Túlságosan sokat kér a családokért. Nem hisszük, hogy megkajpa a kívánt összeget. Kíváncsian várjuk. H—f K—ly. A kaptár kijárónyilásának a közelében. Ha össze-vissza talál virágport, álanyás a család. Borbáth (Erdélyi). Köszönjük a taggyüjtést. Mindent elintéztünk kívánsága szerint. A lapokat is megküldtük. Kenderessy Pál. Nekünk nagyon mindegy. — Forduljon a kir. tanfelügyelőséghez. Ma könnyebb, mint tegnap volt. Hisszük, hogy eredményes lesz. Értesítsen. Hegyvidéki. A »többeknek« irt üzenet Önnek is szól. A kívánt régiséget nem küldhetjük meg, mert a postán nagyon könnyen elveszhet. A munka pedig unicum. Alkalomadtán jöjjön be és lapozza át! Derzsi Géza. Válasszon hirdetőink közül. — Használtat ne vásároljon, mert nagyon megrongálódik a szállításkor, az újat pedig gondosan csomagolják. A. L. B. Nem kívánhat ma jobbat. Örüljünk, hogy ilyent is kaphatunk. Hogy hadi-e? De mennyire az ! Szatmármegyei. A legkisebb út: Nagysomkúton át. Ha kívánja annak idején megbízottunkat kellő fölszereléssel segítségére küldjük.
