Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-10-01 / 10. szám
Felvidéki Méhész 10 még egyszer sem figyeltem meg! S ez a magyarázata annak, hogy a méhek a mi környékünkön már áprilisban kezdték meg a rajzást. Pl. a göröginyei collegámnak elsőraja április 19-én volt. A szomszéd községben pedig ápr. 25-én már több raj volt. Én nálam a rajzás csak májusban állott be éspedig azért mert már április végén a jó hordás következtében a mézür annyira megtelt mézzel hogy már pörgetni is tudtam. S ezen cselekedetem hátráltatta nálam a rajzást mert így a rajzásra készülő családokat foglalkoztatni tudtam. Dem tűnik kedves Szerkesztő úrnak ez az egész dolog hihetetlennek ?*) Pedig ez tény, amit itt leírtam, érdekemben nincs ferdíteni! S amint, kedves Szerkesztő úr, áprilisban megkezdődött a rajzás, hát június elsejéig vége sem volt. Négyes, ötös és hatos rajok nem is voltak ritkák. A fönnt említett kolleg mnak 1 öreg családtól 6 raja volt. A községemben lévő vasúti őrnek ugyanannyi. Nekem összesen 8 öreg családom volt s ez a rajzás után 40-re szaporodott föl. S ami a rajzásban a legfőbb, az összes korai rajok majdnem mind szűz rajt adtak még. Szóval a rajzás impozáns volt! S nem is lehet szóval ecsetelni annak impozáns voltát. De amilyen örvendetes napokat élt a méhész a rajzás idején, oly szomorú napok következtek azután. Az ember szíve elszorúl, ha csak arra gondol. Nem a szárazság tette tönkre a rajzáshoz fűzött sok reményt, mert hisz esőnk eleinte mindég volt, hanem a júniusi zord idő és a július illetve augusztusi 3 hetes állandó eső! A fagy letarolta a sok virágot. A méhek kidobták a hasítást. Az elrajzott'öreg családok fiatal anyjai a csúnya idő miatt megtermékenyülni nem tudtak. Szóval beállott a reactió! A hársfa dús virágzását nem tudták eléggé kihasználni az elgyöngülés miatt, de annyit ameny- nyit mégis gyűjtöttek. Itt-amotí csillogott még a méz s ha az öregektől nem is, de a fiataloktól sikerült mégis néhány kilót kipörgetnem. Ez a szomorú állapot némileg javúlni kezdett június végéig illetve július közepéig, már azt kezdte remélni az ember, hogy minden csalódása örömre fog változni, de sajnos, nem következett be. A szép napok után, az elmúlt szomorú napokra még szornorúabbak jöttek. ■Július végén beállott a tartós eső, amely szakadatlanul 3 hétig tartott. A szép lóheréseket nem tudták a méhek eléggé látogatni, élelemszerzés hiánya miatt kénytelenek voltak a készlethez fordulni s bizony annyira igénybe vették, kogy a kasok peheíykönnyűek lettek. Beállott az általános elgyöngülés mindegyik családnál. A gyöngébbje mindjárt el is pnsztúit, de az erősebbek mégis kiállották a mostoha időt. S augusztús és szeptember napjaiban gyűjtöttek v. raboltak annyit, hogy kifognak tudni majd telelni, 37 családdal indulok a télnek. Van köztük egy pár igen gyönge! Segítem is őket de segíthetném még jobban, ha cukrom volna. A többi családom elég erős! Van több olyan családom, amely 20—25 kgr. béltartalommal rendelkezik. Ép ily súlyuakért adtam 300 K-t családonként. Egyik jó barátomnak vettem 10 családot. Azt hiszem, hogy nem drága, ha tekintetbe vesszük azt, hogy egy kiló méz nálunk 30—34—40 korona. (Zemplénvármegye) Ondriás Márton rk. s lelkész. *) A Fölvidéken nem ritka eset, hogy kedvező tavaszi időjárás mellett ilyen szép a rajzás és a hordás. Szerkesztő. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! miután a gyönyörűen megindúlt és soha nem remélt eredménnyel kecsegtető tavaszi virágzást kínosan kiábrándítólag zárta le a fölötte hiányos és sikertelen akácvirágzás, egyá- talán nem kívántam szaporítani, a lapunkban megjelent s akkori szomorú csalódásunkat dokumentáló levelek számát. Azon körülményt pedig, hogy 28 családra leapadt méhészetem június és július hónapokban az utolsó családig menő végpusztúlást elkerülte, ma is csodálom. E hónapokban a legszükségesebb mézkészlet hiánya minden fogalmat fölülmúlt. Az átvizsgált családoknál még nagyító üveggel is bajos lett volna 1U klgramnyi mézet találni. A rajzási ösztön megnyilvánúlása valamint a rajzásra való előkészület csak a here-fiasítá- sok befödéséig terjedt. Úgyszólván egész nyáron át borítva volt a méhes előtere fejletlen hereálcákkal és kínosan vergődő alig kifejlett, de erőszakosan kihurcolt herékkel. Hihetőleg csodálatos ösztönüknek és a bekövetkezendő ínséget már jóelőre megérző finom idegrendszerüknek tudható be, hogy ezt a borzalmas hereirtást már az akácvirág lehullásával egyidejűleg megindították. Úgyhiszem, mondanom sem kell, hogy a fontiek után egyetlen-egy rajom sem volt. A július hó végén megérkezett és augusztus hó első felében is állandósúlt kiadós esőzések, a már-már előre látott végpusztúlástól mentették meg a környék méhészeteit. A bőséges esők után a napraforgó- virágról, majd a dúsan sarjadzó tisztesfűről, szembetűnően nagy
