Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-09-01 / 9. szám
Felvidéki Méhész 7 törzseim nagyon erősek, s valamennyi megraj- zott már az idén. Hanem az egyiknek nagyon kis raja lett. Mem tetszik nekem ez a család sehogyan sem. Népe nem olyan fürge, nem olyan munkás, mint a többi, s a méhek aprók, feketék Vájjon nem cyprusi méhek azok Tájékozásul beküldők nehányat belőlük. Kérem mél- tóztassék véleményét hivatalos lapunkban velem közölni. 30. felelet, Azt illetően, hogy a kérdéses méhcsaládja nem cyprusi faj, nyugodt lehet. f\ cyprusi méh rendkívül dühös természetű, a gyűjtési ösztöne is kielégítő; ami pedig a testalkatukat illeti, karcsuak ugyan, de nem aprók. Színük — az első két potroh-gyűrűjük kivételével (amelyek aranysárgák) fényes-fekete. Egyébként a cyprusi méhfaj nálunk nem honos. Az ön kasos méhcsaládja — amint azt a beküldött méhekről is következtettük — legalább 8—10 éves törzs. Lépei öregek, sejtjei nagyon megszűkültek már, s innen van az, hogy egye- dei aprók. A kas lépeit tehát jó mélyen, 25-30 cméternyire, vissza kell vágnia, hogy a család új lépet építhessen. Mihelyt beér a nép a hasítással az új lépre, szembetűnő lesz az apróbb méhek napról-napra történő fogyása, s helyükbe csakhamar ott lesznek a rendes termetű egyedek. Ha azt a rajt, amelyet ettől a családtól kapott, műlépre ütötte, itt is el fognak tűnni az apró méhecskék. 31. kérdés. Beregi méhész. A beküldőt* műlépet már 3 hét előtt tettem be egyik családomnak, s nem építettek ki a méhek. Más családjaimnak is tettem be műlépet, de azok már régen hasítanak azokban. Igaz, hogy az előbbieket az idén, az utóbbiakat meg már tavaly vásároltam. Mi az oka annak, hogy a műlépet a méhek nem építették ki ? 31. felelet. A beküldött műlép hamis viaszból készült. Van abban faggyú és valószínűen templomi gyertyavég is, azért emlékeztet any- nyira a stearin szagára. Szíveskedjék velünk a beszerzés forrását tudatni, hogy a hamisított viaszból készült műlépek gyártójára fölhívjuk a méhészek figyelmét. Eladó 1000 darab teljesen új mézbödön, egyenként 50 kilogram méz befogadására. A bö- dönök súlya külön-külön 4—4 és 1h kilogramm. — Cim a szerkesztőségben. Rovás. Régi ismerősömtől hozott leveletaposta. Úgy ismertem őt, mint aki szörnyen fél a mé- hektől. Mindig elfog a nevetés, ha arra gondolok, hogy méhesem előtt vállaközé húzott fejjel, föltűrt gallérral, mélyen a zsebébe csúsztatott kezekkel összeszoritott ajkakkal mert csak elsurranni. Háború óta nem láttam. Tudja Isten mere vitte a sors ? . . . És most — négy év múlva — írja, hogy rokkant, hogy méhészkedni vágyik, hogy nem fél ám már a bogaraktól, hogy fölgyürkőzötten babrál a kaptárban a népes keretekkel. Csak azt szeretné: ha már hozzáfog legyen '»értelmes írjam meg hát, melyik is az az »absolut jó kaptárs Szóról-szóra igy abszolút jó kaptár, elmosolyodtam. Abszolút jó? Könnyű arra azt felelni, hogy ilyen nincs! De valamit csak tanácsolnom kell? Sokáig töprengtem, mit írjak ennek a jó fiúnak? Végre azt az útbaigazítást adtam: fordúljon Országosékba Budapestre, Boconádihoz Újpestre és Lakatoshoz Komáromba. Előre mulattam azon, hogy fő majd szegénynek a feje, ha a sok ellenmondást elolvassa . . . Keresem régi ismerősömet azóta, de nem válaszolt a levelemre. Tudom, hogy a Felvidéki Méhész buzgó híve, ezúton kérem, adja át a leveleket közlésre, írnék azokról — okulásra néhány sort. No meg még egyet. Én tudom, sejtem a levelek tartalmát, s ezért arra kérem, vegye elő a Felvidéki Méhész idei 2. számának »Tanácsadó« rovatában a 21. kérdésre adott feleletet, s ha már abszolút jó kaptárról sehol sem fog hallani, meg lesz az a gyönyörűsége, hogy a kaptárválasztásra adott tanácsok között abszolút jó feleletet olvashat. * * * Csipkedés, marakodás, éles, bántó szavai töltik be szaklapjaink legnagyobb részét. Eljutott a homlokegyenes ellentétek vitája oda, ahonnan az egyik álláspontnak buknia kell, mondja az egyik tábor, mig a másik megelégszik annyival, hogy egyelőre kegyetlenül elpáholja az egyiket. A fenekestül fölforgatott béke lángbaborúlt tusakodássá vált. Az egyik tábor ökölbe szorított kezekkel, villogó szemekkel keresi az ellenfél sebezhető pontjait, s e közben szinte átkot szór mindazokra, akik az ő »nemes« törekvéseikben segítségükre nem sietnek. A »csöndes« szemlélőnek az tűnik föl inkább, hogy a másik tábor mekkora nyugalommal tűri ezt?... És egyiknek sincs igaza. Alapjában olyan jelentéktelen, olyan semmiség volt a »keresve•
