Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-02-01 / 2. szám
Felvidéki Méliésx. 9 gedhetőnek, hogy az egyesületek részéről kivívott kedvezményből elsősorban azok a méhészek jussanak kristálycukorhoz, akik semmiféle egyesületnek nem tagjai, az egyesületié tömői ült méhészek pedig egyszerűen elégedjenek meg ezzel a kijelentéssel: »legnagyobb sajnálatunkra, nem tehetünk eleget kívánságuknak«. 4, Szilassy Zoltán átiratában nagyon sajnálja, hogy egyesületünk a cukor végett nem fordult hozzá, vagy a földművelési minisztériumhoz korábban, mert akkor talált volna módot arra, hogy tagjaink cukorhoz jussanak. Konstatáljuk, hogy: egyesületünk már július közepén kért cukrot a földművelési kormánytól, tehát előbb, mint az O. M. M. 2J.> továbbá, hogy erről a kérésünkről Szilassy Zoltánnak tudomása volt, igazolja az a átírat, amelyet 1917. évi október 12.-én intézett a Szegedvidéki Méhész- egylethez, s amelyben így ír: »mivel időközben tudomást szereztem a földművelési m. kir. minisztériumnak a Fölsőmagyarországi Méhészegyesülethez augusztus hó 3.-án intézett elutasító leiratáról, nem volt reményem arra, hogy a földművelési miniszter hunban eredményt érhessek el.* A Szegedvidéki Méhészegyesülethez 1917. évi október 12.-én Szilassy Zoltán, az 0. M. M. E. ügyvezető aleluöke említést tesz egyesütünk cukorkérésének elutasításáról, s pontosan két hónappal utóbb, december 12.-én arról értesíti egyesületünket, hogy nagyon sajnálja, hogy a cukorkérésünkkel idejében nem fordúl- lunk a földművelési kormányhoz. Egyesületünk tagjainak a komoly megbí- rálására bízzuk a lőntjelzett ellenmondást. 5., Konstatáljuk továbbá, hogy mi nem fenyegettük meg az ü. M. M. E.-et azzal, hogy följelentést teszünk a minisztériumokhoz eljárása ellen, hanem, amint táviratunkban is olvasható, arról értesítettük az 0. M. M. E.-t, hogy a cukorkiosztás szabálytalansága miatt jelentést tettünk az illetékes minisztériumokhoz. Tehát: nem fenyegetőztünk és nem jelentettünk föl senkit, hanem: értesítettük az 0. M. M. E.-et jelentéstételünkről csak azért, hogy eljárásunkat igazoljuk. Természetes, hogy mindezekről egyesületünk igazgatóválasztmányának 1917. évi december 19.-én megtartott ülésén behatóan tárgyaltunk, s a föntvázolt tévedésekkel együtt tárgyalásunk eredményéről értesítettük az 0. M. M. E.-t, s újból kértük a kristálycukor kiszolgáltatását. 6., Megállapítjuk végűi, hogy nem felel meg a lényeknek az sem, hogy a kristálycukrot az 0 M. M E. táviratunk előtt már kiosztotta volna, hiszen még ma is, tehát két hónap múlva is ott van még a cukor a gyárakban, még be sincsen csomagolva. Ha pedig az 0. M. M. E. a kiosztás alatt azt a műveletet érti, hogy papiroson összesen 500, saját részére ismét 500 mélermázsát jegyzett, a valóságban pedig a kiosztás idejéről mégcsak pontos értesülést sem küldhették szét, akkor és azóta 62 nap állott az 0. M. M. E. rendelkezésére, hogy megillető részünket kiszolgáltassa. Bőségesen elég idő állott tehát rendelkezésére Szilassy Zoltánnak arra, hogy saját kijelentése szerint: »ha idejében* értesült volna igényeinkről, gondoskodott volna annak a kielégítéséről is. Újabb kérésünk a kristálycukorért. Nem hagytuk szó nélkül az 0. M. M. E írásbeli válaszát sem és nem elégedtünk meg azzal az eljárásunkkal, hogy Szilassy Zoltánnak a Szegedvidéki Méhészegyesülelhez október 12. én, s egyesületünkhöz december 12.-én intézett két átiratában egymással ellenkező irányának az 0. M. M. E. tel történő közlésével sem, hanem harmadszor is folyamodtunk a kristály- cukornak a kiutalása iránt. A »Méhészeti Közlönyének decemberi számában megjelent közlése is reménységgel tölt el, hogy mielőbb hozzájutunk a méhcsaládok tavaszi föletetéséhez szükséges kristálycukorhoz. Múlt évi december 28.-án kelt kérésünk egyébként így szól: N aggméltóságú Földművelési irt. kir. Miniszter Úr! Az Erdélyrészi Méhészegyesület hivatalos lapjának 1917. évi december 27.-én megjelent 12 számának 236. oldalán arról értesülünk, hogy a méhek őszi etetésére szánt kristálycukor a tavasz folyamán kerül kiosztásra, így tehát csak a méhcsaládok tavaszi serkentésére lesz fölhasználható. Tekintettel arra, hogy egyesületünk Nagyméltóságodhoz 1917. évi július közepén intézett cukorkérő táviratára kapott válaszában megnyugodott, miután a méhcsaládok cukorral történő késői föletetését kétségesnek találta, mert újabb kérésünkre az idő előrehaladottságára való tekintet-
