Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-05-01 / 5. szám
4 Felvidéki Méhész. Mennyi cukor illeti egyesületünket ? Az O. M. M. Egyesület februárius 12. én kelt levelében arról értesíti egyesületünkét, hogy a közélelmezési ministerium 500 métermázsa kristálycukrot juttatott a méhcsaládok tavaszi fölsegítésére, s ebből a mennyiségből 50 métermázsa illet minket. Mihelyt erről értesültünk s a kiosztásból újra egyesületünk megrövidítését láttuk, nyomban táviratoztunk az Országos Magyar Méhész- Egyesületnek s tiltakoztunk újabb mellőztetésünk- ért, annál is inkább, miután az őszi cukorkiosztásból semmit sem kaptunk, a többi egyesülethez pedig olyan későn érkezett az, hogy csak tavasszal került kiosztásra és föletetésre, és az újabban kiutalt 500 q-ból ugyancsak annyit kaptak, mint a mi egyesületünk. Ilyenképpen a más egyesület tagjai tavasszal háromszor annyi cukorhoz jutottak, mint a mi egyesületünk tagjai. Március 23-ikán a következő táviratot kaptuk: »Cukorkiosztást minist éri értekezlet határozta. Szilassy.« A földművelésügyi ministerium március 9.-én 71.777. szám alatt a következő leiratot intézte egyesületünk elnökéhez: »Múlt évi december hó 28-án 93. szám alatt kelt felterjesztésére értesítem Méltóságodat, hogy a méhek tavaszi etetésére kért kristály- cukor megfelelő szétosztásával az országos méhészeti egyesület bízatott meg a »Egyidejűleg felhívtam a nevezett egyesületet, hogy a Méltóságod nagybecsű elnöklete alatt levő méhészegylet hatáskörében való szétosztásra, amennyiben a rendelkezésemre álló készlet megengedi, 100 q, azaz: Egyszáz métermázsa kristálycukrot sürgősen adasson ki.« Budapest, 1918. március hő 9-én. A minister helyeit: Zsedényi Béla s. k. ministeri tanácsos. Megemlítettük, hogy társegyesűleteink valamennyié háromszor annyi cukorhoz jutott, mint a mi tagjaink. Hogy tehát jutott volna-e 100 q egyesületünknek — amelyet egyízben méltatlanul mellőztek — azt hisszük, nem szükséges magyaráznunk. Mégis Szilassy Zoltán, az 0. M. M. E. al- elnöke főtitkárunknak magánlevélben azt írta, hogy egyesületünk »türelmetlen hangon és modorban« panaszkodik mellőzésért, holott a méltányosság szemelőtt tartásával igyekszik az O. M. M. E. a cukorkiosztásra. Mint akik ősszel nem jutottunk cukorhoz éppen az 0. M. M. E. érthetetlen magatartása miatt, s mint akik a földművelési ministerium részéről biztosított 100 métermázsa cukrunkat kértük és nem kaptuk, méltányos elbánásban részesűllünk-e, bírálják meg azok, akik az igazságot szeretik. Mindenesetre visszautasítjuk azt a ráfogást, mintha »türelmetlen hangon és modorban« követelnénk igazunkat. Egyúttal kijelentjük, hogy a jövőben hasonló eset megismétlődésének jó- előre gátat velünk. A Fölsőmagyarországi Méhészegyesület elnöksége. Anyasági állapotok a méhcsaládban, II. Az anyátlan család fölismerése. Megesik, hogy az anya valahogyan elveszett. Számtalan eshetőség kínálkozik. A fiatal, a kezdő, a kiváncsi méhész látni szeretné az anyát, vájjon fiatal-e (de bizony a korát sohasem ismeri föl), ügyetlenkedik, ide-oda kapkod s közben észre sem veszi, hogy az anya elveszett. Abban a tudatban, hogy visszatette az anyát, nyugodtan távozik a méhesből. Hogy az anya elvesztését elkerüljük, ajánlottam, hogy csak az első fiasításos keretig szedjük ki az építményt, amely rendszerint födött már. És mert az anya nagyritkán van födött fiasításos lépen, hanem a frisspetés kereten járkál, ezer eset közűi egyszer veszíthetjük el a fészek kibontásakor az anyát. Az árva család — az anyavesztés után legkésőbb 24 órával — a meglevő petéből anyaneveléshez fog, s néha anélkül, hogy ezt eszrevennők, meganyásodik. A anyátlanság fölismerése a nép röpűlé- séből, járásából-keléséből is megállapítható. Kopogtatásra hosszannyúló, síró hangot hallat a nép, munkakedve megcsappant, a hordás föltűnően veszített élénkségéből és sok a virágpora. No de ezek olyan külső megnyilvánúlá- sok, amelyeket csak a nagyobb gyakorlattal bíró méhész vehet észre. Egyszerűbb az anyátlanság megállapítása a fiasításról. Ha friss petét nem találunk, vagy 2-3 napos hasításra nem bukkanunk, ott nincs anya. A lépek élein és oldalain anyabölcsőkez- dést látunk. Az előbbi jelenséggel összefüggően ez már kétségtelen bizonyítéka az anyátlan- ságnak. (Folytatjuk.)
