Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-02-01 / 2. szám
Felvidéki Méhész. 5 Mások pedig nem ritkán meleg cserepet dugnak a telelő fészek alá, vagy meleg mézesvizet fecskendeznek be a kijárónyiláson: így akarják tiszlúló kiröpülésre ösztönözni a telelő családot. A tavaszi első tisztuló kiröpűlés napját nem a naptár, sem pedig az aggódó méhész okoskodása határozza meg. Bekövetkezik az a maga idejében, amikor majd a méhcsalád érzi a szükségét. Helyesen cselekszünk, ha azokat a családokat, amelyek az első átalános tisztűláskor nem mozdulnak, megvizsgáljuk a következőképen: Fújunk be gyengén egy szippantás füstöt a kijárónyiláson s ha erre a család rövid ideig tartó, zúgással felel, nezaklassuk tovább, mert rendben van. De gyakran megesik, hogy e próba többszörös ismétlése is válasz nélkül marad. Ezesetben két kérdés áll előttünk: vagy elhalt a család, vagy pedig a kaptár hátsó részébe húzódott ös«ze, telelőcsomóba, s behívásunkról nem vesz tudomást. Legjobb, ha ekkor zajtalanúl fölbontjuk a kaptárt, s ha azt látjuk, hogy a család él és elég élelme van a fészek közelében, nezavarjuk tovább s ne zaklassuk tisztuló kiröpülésre a családot. Ha pedig már igen csekély élelmet találnánk, akkor az ősszel félretett egészben födött lépesmézet fölboronálva függessszünk be a fészek közvetlen közelébe s zárjuk le a kaptárt. Az elhalt méhcsalád kereteit szedjük ki, a kaptárt takarítsuk ki teljesen, kijárónyílását zárjuk el és hagyjuk a helyén. A lépekről tisztítsuk le a holt méheket. Más fontosabb tennivalónk a méhek körűi ez időtájban még mindig nincsen. Még csak azt jegyzem meg, hogy a méhcsaládban, — amelynek tagjai a telelés első időszakában csak létfönntartásra törekedtek, — februárban vagyis a telelés második felében a fajfenntartás ösztöne jut mindinkább előtérbe. Tehát a gyönge családok és anyanevelők kivételével a szaporodás átalánosságban megkezdődött. A hónap közepére, vagy végére kikel az első ivadék, mely pótolja a tél folyamán elhullott méhecskéket. Szalók József. A cukorkérdés. Egyesületünk a Fölvidéken a múlt év nyarán mutatkozott szokatlan és makacsúl tartó szárazság, s ebből folyóan a virágtalanság miatt, tagjai részére méhcsaládjaik téli élelmének a biztosítására egyszáz métermázsa kristálycukrot kért a földművelési kormánytól. Idevonatkozó szándékunkat a Felvidéki Méhész 1917. évi augusztus elején megjelent számában ismertettük, mely lapszámhoz a cukorszükséglet kimutatására szolgáló jegyzéket is csatoltunk. A kristálycukor engedelmezése iránt benyújtott kérésünkre augusztus 3.-án elutasító választ kaptunk. Az idő előrehaladottságánál fogva — kérésünket sem meg nem ismételtük, sem meg nem újítottuk. Nem pedig azért, mert újabb kérésünkre az ügy hosszas letárgyalása miatt csak későn jutottunk volna cukorhoz. Márpedig a késői föletetést semmiképpen sem tartjuk megengedhetőnek, főként abban az esetben, amikor még csak nem is értesülhettünk arról, hogy a kormány az eddigi szokásokhoz híven denaturált vagy kristálycukrot juttat-e az ínséges méhcsaládoknak. Egyébként egyesületünk működésének a területéről szeptember hónapban igen kedvező és bizakodó tudósításokat kaptunk, sőt őszi pörgetés is akadt sok helyen. Természetes, hogy azok a méhészek, akik az utolsó csöppnyi mézet is elszedték az amúgy is igen legyöngűlt családoktól, aggódással gondoltak a betelelésre. Tagadhatatlan, hogy a méhekre alig volt silányabb esztendő a múlt évnél. Kevés élelemmel és kevés néppel mentek telelőbe a méh- törzsek. Hogy tehát a tavaszi fölerősítés, etetés és gyámolítás elkerülhetetlen lesz, azt a legmaibb méhész is előreláthatta. Ezért odatörekedtünk, hogy a tavaszi szükségetetésre szolgáló kristálycukrot tagjaink számára biztosítsuk. Múlt évi novemberben értesültünk arról, hogy a pénzügyi m. kir. minisztérium 1000 métermázsa kristálycukrot bocsátott a méhészek rendelkezésére, s a szétosztással az Országos Magyar Méhészeti Egyesületet bízta meg. Minthogy egyesületünk volt az első, amely cukorigényét a földművelési m. kir. minisztériumnak bejelentette, tagjaink arányában az O. M. M. £.-től távirati úton 200 métermázsa cukrot kértünk. A cukor kiutalásáról tagjainkat annak idején értesítettük volna, de a kitavaszodás előtt
