Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-04-01 / 4. szám
Felvidéki Méhész. 7 fiasításos keret mögé függesztjük be, s miután a fészek terjedése fokozatosan, lépről-lépre történik, a munkások ezt a keretet is csakhamar elfoglalják. Egy alkalommal legfölebb két keret adandó be.*) Az itatót naponta friss vízzel töltsük meg. Szalók József. *) Fáradságos munka volna a fészeknek 2—2 keret beadásával történő bővítése. Hiszen az a méhész, akinek 100—150 méhcsaládja van, nem győzné ezt a munkát. Csak elkerülhetetlen esetekben nyitogatom ki a kaptárokat, s hogy a tavaszi fészekbővítés fölösleges munkát ne adjon, az első adandó alkalommal, de legkésőbb április 20 ig mind a 20 keretei beteszem a fészekbe. Megértésül említem, hogy gyönge családokkal nem méhészkedem, s ha mégis volna ilyen, hasonlóval, vagy középerőssel egyesítem A példát a hasoktól vettem, ahol bizony senki sem bővíli a fészket üreslépek beadásával. Szerkesztő. 1918. 1. negyedévi tudósítás Nagykárolyból és vidékéről. Nagykároly városban és vidékén január havában az időjárás annyira megenyhült, hogy egész tavasziasnak mondható verőfényes napok voltak. 17—20-dika körűi a méhek tisztuló kiépüléseket végeztek. Február hónapban az időjárás már kedvezőtlen; állandóan hűvös és szeles napok voltak. Március első napjaiban szintén. Később 10-ike táján azonban a napok már enyhébbek. 20-ika felé a mogyorófákat erősen ellepték a méhek és azoknak barkáin szorgalmatoskodnak. A tavaszi átvizsgálások legtöbb helyen már megtörténtek. Ahol széles keretű kaptárokban és elegendő eleséggel történt a betelelés, ott szép népesek a családok, tömör a fiasítás. Ezzel szemben a kiskeretű kaptárban levő családok gyengébbek, fiasításuk kevés. Általában azonban a kitelelés — eltekintve kevés számú gyenge család pusztulásától — kielégíthetőnek mondható. A méhésztársadalmi viszonyok ez évben nagyon élénkek. Január és február hónapban 6 vasárnapon sorozatos gazdasági és méhészeti szakelőadások voltak. Március hó 10 én 60 taggal megalakult a »Nagykároly és Vidéke Méhészkor, mint a Tiszántúli Méhészegylet fiókja.» — A f. évben Nagykárolyban tartandó kaptárkészítéssel kapcsolatos méhészeti tanfolyamok ügyében tárgyalások folyamatban vannak. Nagykároly "1918. évi március. Dósa István. Az ember szívét valami édes, sejtelmes érzés járja át a tavasz megérkezésével. Egyre az a kérdés lebeg előttünk, arra szeretnénk feleletet kapni, hogy vájjon mi lesz? Lesz-é gazdag virágzás, bő nektárképződés, s lesznek-é hozzá népes, erős méhcsaláddá melyekkel azt kihasználjuk. S a reménység biztat, hogy igen. A gyümölcsfák rügyei már duzzadoznak, fakadoznak s úgy látszik, hogy nálunk ezévben szo- katlanúl gazdagon virágzanak. A méhek jó telelése is biztat, hogy májusra lesznek nagyon jó, erős családaink. Mi kell ennél egyéb ? Igen, a méhek az idén jól teleltek. Alig volt tél, kevés ideig kellett a sanyarú fogságban ülni, hiszen még decemberben jártak kin, s már január 16-ik napján ütött a szabadulás órája. Igaz, hogy a szeszélyes idő ismét csalóka volt, nehány napi tavaszi, jó idő után ismét zord tél következett, mely 6-8 fokos hidegével kellemetlenül érintette nemcsak az embert, ki megint a meleg szobába szőrűit, hanem a szegény méheket is, melyek a jó idő meg- jöttével a Hasítást is kezdték nagyobb helyre kiterjeszteni, s most kénytelenek lettek ismét szükebb térre, korlátozni. Ez a második tél egész február végéig tartott. A tisztuló kiröpűlést február 28.-án, március 1.-én és 2.-án végezték. Öröm volt nézni, hogy mint tódultak kifelé a kis bogarak, mily vidáman döngicséltek, hirdetve, hogy itt van a tavasz, az élet, a munka. Március 11 — 13. napján végre annyira melegedett a levegő, hogy kockáztatás nélkül ki lehetett nyitni a kaptárokat, belsejét is át lehetett vizsgálni. Nem pusztúlt el egy család sem, mindössze 2 család meganyátlanodolt. Az egyik már akkora meglehetős számban nevelt heréket is, úgy, hogy már azok kezdtek kijárni, minek folytán nem egyesítettem más családdal, hanem adtam be mindeniknek 1-1 keret Hasítást , melyen már másnap megkezdték az anyabölcső építését. Hogy mi lesz? — kíváncsian várom. Ha sikerül az anya meg'ermékenyülése. nagyon jó lesz, mert különösen az egyik igen népes, szorgalmas család, ha pedig nem sikerül, nem kísérletezem tovább vele, azonnal más családhoz osztom be. A többi családnál nagyon kevés elhullott méhet találtam. Mézet keveset fogyasztottak. Csak egy családnál nem találtam mézet, hanem annak volt már 5 keret fedett és 2 keret fedetlen Hasítása, tehát arra használta el idő előtt a megmaradt elesóget. Ennek adtam is mindjárt 2 keret mézet, hogy ne szűkölködjék, hanem folytassa tovább a Hasítást. Ma már ez a legnépesebb családom. Az itatóvályút február 28-án kitettem, s
